Vers. Pihentem délután.

                                       Pihentem délután.
                                       Pihentem délután, néztem egy filmet,
                                       Rambo-t, de nem ám akár milyet.
                                       A Sylvester Stállone, az amit csinál,
                                       Ők amit művelnek, hát az eszem megáll.

                                       Követni sem tudtam, mentek át a falon,
                                       Raktártárban, semmi se maradt taron.
                                       Ottan mindent a tűz tiport,
                                       Engem a frász járt, azt a golyó záport.

                                       Vívták a harcot, fegyverrel, és kézzel,
                                       Azzal a sok gonosz emberrel.
                                       Akik minden gazságra képesek,
                                       A morc pofát, ahogy ők harcba mentek.

                                       Stállonevel, ők rajta nem babrálhattak,
                                       Hét élete van akár a macskának.
                                       Esik ő is ha kell, de talpra mindég,
                                       Rá ne hullhasson ott, darabokba az ég.

                                       Mert hát szakadt az is, a darabjaira,
                                       Helikoptert hullatott az útra.
                                       Autók repültek, azok is szárnyaltak,
                                       Mire leestek, á már darabokba voltak.

                                       Vér fedte hőseinket, arcukon hordták,
                                       De a harcot, győzelembe hozták.
                                       Hát ez az ember, elnyűhetetlen,
                                       Mert ha ő is ott van, nincsen lehetelten.
                                       Szerző: FM.