Érintheti táját, mostan az éjszakája,
Csillagok fénye, vetítődik reája.
Lámpák fénye világit soványan,
Nem rivaldába, csak olyan halványan.
Pislognak a fények, álmosak talán,
Messzeségébe tolódnak azután.
Csupán csak, az érzéssel játszik,
Mert pörög a kerék, szinte távolodik.
Megvillan, de nyeli az éjnek sötétje,
Haladok én lefed az ezüstje.
Motor duruzsol, lámpa fénye törik,
Utat pásztázva az, a sötétbe gyűrődik.
Megyek haladok pedált taposok,
Érintenek közbe a gondolatok.
Majd mit mondhatok szépet,
Ami ha érkezek, az téged megillethet.
Olyanokat csak, amik vonzanak,
Érhetik a szívét egy angyalnak.
Csillogása lenne két szemén,
Hullámokat keltene, lelkének tengerén.
Nekem a sztráda, itten véget ért,
Így jó ez, hisz élhetek a célért.
Ott lehetek érinthetem a drágát,
Hozza éjébe a fényét aztán, ő a rivaldát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése