Életük nem telhet, olyan kő keményen,
Ne lehetne ott, a játék az érzeten.
Lehetne a szenvedélye tény,
Élhessen mindég ottan, benne a remény.
Játékosan telhessen neki a pillanata,
Temetve legyen benne a bánata.
Mutassad te rózsaként az énedet,
Életemre legyen mosolyod rátelepedett.
Legyek én érintve az átjövő fény által,
Jöjjön az át mindég áhítattal.
Egy édes asszonyt úgy érinthessek,
Bele vitt varázslatával, a parfümjének.
Legyek neki benne a kábulatában,
A játékaiba vitt pillanataiban.
Mert az jelent élteti,
Ha tovaszáguld velünk, múltat érheti.
Benne ottan, ha majd keresgélek,
Imába vigyem, ha érnek a képek.
Mondhassam ki úgy a nevedet,
Öröme szemembe, ültessen könnyeket.
Mert az élet az nem lehet kőkemény,
Játszani kell érhessen a remény.
Legyen az ott benne az új napba,
Csak veled, jelenében legyél pillanatba.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése