Május éjszaka, virágának illata,
Lelkemet érve megbabonázta.
Vágyamat is gerjedésbe hozva,
Ott voltam én benne, érted sorvadozva.
Felnéztem az égre, a csillagfényesre,
Csillagot keresve, vágytam fényére.
Ragyogásában az megérintett,
Így lett az éjszakám, a fényével telített.
Velem volt az, érhettem a csillagom,
Úsztam fényében, ó ez az alkalom.
Lepkeként vonzódtam,
Fénye vonzásában, vele táncot roptam.
Látva a szemének csalfa hunyorgását,
Hozta belém az minden kábulatát.
Azt az éjszakát, a mámorosat,
Hoztad fényedet édes, a káprázatosat.
Erre vártam csupán, az érintésedre,
A veled virradó reggelre.
Ki napomba legyen arra az angyalra,
Csillogásodat hozhasd, az alkonyomra.
Kábító illatok, ti gyönyörű májusok,
Fényesen ragyogó csillagok.
Még világ a világ, angyalok édesek,
Májusi éjszakákon, legyen ott fényetek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése