Tűnődök, nézlek téged a képeket,
Az idő mi feletted eljárt, az élet.
Szemeden nem ül kételye,
Életednek rajta, ott van szenvedélye.
Mosolya az maradt az arcodon,
Eltakarja a szenvedést azon.
Mert élteti a szépeket,
Az veled van, hiszen kiemel tégedet.
Elnézem neked az őszülő hajadat,
Változott másabb lett az alkat.
Lefedi a fiatalságot,
Visszajáró az, mert élteti a tudatot.
Ahogy volt, ott benne van abban,
Az emléken él, lankadatlan.
Édes, csak az alkat formálódott,
Az idő múlót el, ami ránk rakodott.
Mennyi nyár, ami érintet minket,
Azután mind után ősz lett.
Mert ilyen az élet,
Rakta ránk, hiszen tette a hegeket.
Nézem a képet, fedi a múló idő,
Szép az attól, hogy őszülő.
Érintesz megfogott, tükrözi a lélek,
Az egészség a lényeg, érinthesselek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése