Érzem a lelkemen, kövek gördülnek,
Egymást érve, szikrákat vetnek.
Álom része, nem gyújtanak tüzet,
Bár itt lehetnél édes, hoznál bele meleget.
Velem vagy itt, de csak az érzeten,
Rajta az érintő képzeten.
Onnan elő bukkansz néha,
Érintesz de foszlóképen, ottan van a ha.
Azután megint, oly távolra kerülsz,
Benne az érzésbe szenderülsz.
Mert altassa a képet,
Csupán azért, alkothassa újra a képzet.
Feléled mindég újra, meg újra,
Ne lehessen okom a búra.
Ez a játéka, mert játszik az élet,
Neki játékába, embere álmokat kerget.
Kergetem én azt, megyek utána,
Teljesedhetne, de jó is volna.
Nem kéne a ha, ott rajta azon,
Tüzét gyújtaná a szikra, aztán lobogón.
Nem gördítene a lelkemen követ,
Ha veled telhetne az élet.
Én csak ezt szeretném,
Megérintet álmom, mért is ne élhetném.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése