Őszi szél fütyül, száguld a pusztán,
Estéjébe lankad azután.
Rája vitte közbe dermedését,
Lefedte a táját, az nem sajnálta a derét.
Neki a fagya beült, oda telepedett,
Csillagokat csiszolt, fényesített.
Úgy vitték az estét ragyogásba,
Benne dermesztően, hideg éjszakába.
Hajnala így érte, vitte rá a fényét,
Kikeverve bíborából a színét.
Azzal fedte, reggele csillogását,
Ott vihette dere rá, tájára a szikrázását.
Feléledő szél, indult újra útra kelt,
Halvány napsütésbe remekelt.
Végezve a dolgát, az bölcsőt ringatott,
Benne az őszbe ő, mostan tájat altatott.
Megszunnyadt az szürkébe borult,
Levele a fáknak mind alája hullt.
Erőt vett a kábulatuk rajtuk,
Alusznak már ők, elnémul susogásuk.
Szél jár a pusztán, száguld fütyülve,
Csillogó dérrel, van az ősz hűtve.
Hüvös évszaknak nem jön melege,
Oly rövid nappala, fagyos neki a lege.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése