Vers. Árnya fedi a világot.

                                      Árnya fedi a világot.
                                      Árnya fedi a világot, rá viszi a kezét,
                                      Mert érkezett lefedi a terét.
                                      Itt van, el ő olyan szépen terül,
                                      Éjszakája az, ami most a táján szenderül.

                                      Álmát ringatva, mozgassa bölcsőjét,
                                      Súlya húzza le emberek szemét.
                                      Ollómmal ötvözött nehezéke neki,
                                      Mégis fáradtsága érzetét, oldozhassa ki.

                                      Kibogozza közben békességet hint,
                                      Lelkeinken oszlassa a kínt.
                                      Áldott napjának visszük a keresztjét,
                                      Cipeljük mi neki, az összes nehézségét.

                                      Mert van a napban ilyen is, olyan is,
                                      Eleshetünk, de felállunk mégis.
                                      Így haladunk, az utunkon lassan,
                                      A lelkünkön a világ zaja, az is rajta van.

                                      Éjszaka fedi világát, bele hozza álmát,
                                      Megmutassa az a birodalmát.
                                      Ottan lehetünk neki meséjébe,
                                      Lehetne napunkba is, benne szeretetbe.

                                      Könnyebb lenne, játszva a keresztje,
                                      Ha sorsé, mért ne ő cipelje.
                                      Másabb lenne ettől a nappalunk.
                                      De ez tőlünk függhet, nekünk a játékunk.
                                      Szerző: FM.