Hüvös őszbe hajló reggeleken,
Dér ül meg már a berkeken.
Bőszült a szél mi fújdogál,
Fájon, érzőn érint mert harapdál.
Hulló megsárgult levelet terel,
Megvan pecsételve dérrel.
Fák nyúlnak magasba taron,
Már szunnyadnak az őszi napon.
A szél meg csak úgy teszi dolgát,
Elő veszi trombitáját.
Az évszakba viszi zenéjét,
Annak közbe mozgatva bölcsőjét.
Szunnyad abba lassan minden,
Nézi az ősz ezt dermedten.
Csodálja a szürkeségét,
Szintelen fagyos, hideg reggelekét.
Mert hidegek már bizony azok,
Pírtól pirosak az arcok.
Ha érinti, a lehelete szélnek,
Érintései azok, bizony csipkednek.
Itten vagyok most, én is ezzel,
Azért elvagyok az ősszel.
Egy évszak ami altat,
Hisz a dolgát teszi, bölcsőt ringat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése