Mert felhők úsznak, a sötétek,
Azután már beülnek.
Lefedik az ég csillogását,
Így bele bánatba viszik múlását.
Már nem jöhetnek át fények,
Hiszen azok lefedettek.
Fedi egét búbánata,
Most vajon őt, ott mi sokkolta.
Mert bizony ő könnyet hullat,
Talán így temeti el a múltat.
Mert átéljük, mi is temetjük,
Ami szép volt, mind könnyezzük.
Ez miért van így, tudja Isten,
Ami jót éltett minden.
Akárhogyan is jön képbe,
Bizony bele facsarhat a szívbe.
Ezek ott voltak, a pillanatban,
Így lehettek ragyogásban.
Vagy éppen mámort éltettek,
Amik aztán, már tettbe mentek.
Mert egüket ők csillogtatták,
Bele a múltba áshatták.
Mint a felhők amik úsznak,
Le mindent, könnyel mosatnak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése