gondolom.
Legyen ez így kivitelezve. Köszönöm annak, aki látogatva olvasta a blogot.
Teljen a napotok.
Teljen a napotok, legyenek ott színek,
Az életeteket mesésen fessétek.
Hisz a tietek, a vászon meg elbírja.
Azt kenje úgy az ecset, ne legyen rajta búja.
Takarja mindazt, mi nem lehet valós,
Megérintve ne lehessen csalós.
Mibe kételye ott lehet,
Nem igazi, szedegeti szét az emberi életet.
Ottan van a szenvedés, baja a búnak,
Ami szép lenne, árnyak takarnak.
Amit aztán bele ködbe visznek,
Mért kellenek életünkbe, ezek a torz képek.
Fessétek a vásznat, a hátterét mesésre,
Ne adhasson okot a félre értésre.
Lehessen tiszta, az ösvény amin jártok,
Az élet szépségén, rajta ne lehessen átok.
Keverjétek a színeket, a vidámságába,
Lehessen a mosolyotok abba.
Hiszen tőletek függ minden,
Fogjátok a kezeteket, az erő ott lehessen.
Ezt kívánom csupán, a pálya a tiétek,
Lélekben én ott leszek veletek.
Verset írni többet már nem fogok,
Még élek, ha él a lélek, ehhez drukkolok.
A mesés életért, az utánunk jövőkért,
Bolygónkért, a fent maradásáért.
Fessetek ti olyan gyönyörűen,
Az a mesés vászon, boldogságba vigyen.
Szerző: FM.
.
