Vers kedvesemhez. Már nem vágyok sokra.

                                                Már nem vágyok sokra.
                                                Már nem vágyok sokra, én ebben a világban,
                                                Keresem a ki utat, egy tőled kapót szóban.
                                                Szavaiddal érintsz engem, ó ezt de vágyom,
                                                Bízva, bízok ezt az utat, mindég veled járom.

                                                Rögös úton haladva, vagy a vihar verte vízen,
                                                Te vagy nekem életemben itten az éden.
                                                Leküzdhető a nehézség, mosolyod ha látom,
                                                Közelségedet átérezve,  így veled lenni állom.

                                                Utaztasson napjaimban, teveled a végzetem,
                                                Akaraton ez így legyen, érinthessed életem.
                                                Lehess benne napomban, színesítsd azokat,
                                                Lássam jövőmben, kápráztató pillantásaidat.

                                                Legyél mindég óráimban, benne a jelenben,
                                                Múló idő vihessen át minket a jövőben.
                                                Úgy taposhassuk együtt, a rögit az útnak,
                                                Ne lehessen benne, helye sohasem a búnak.

                                                Ragyogjon a mosolyod, arcod dísze legyen,
                                                Csillagok közt vagy csillag, a ragyogó égen.
                                                Életembe káprázatod hozd te bele nékem,
                                                Kápráztató szemeiddel, érints te itt engem.

                                                Mit is vágyhatnák itt már, ebben a világban,
                                                Veled éljem én a napját, benne a zajában.
                                                Kezem lehessen kezedben, érintve tégedet,
                                                Istenünk az, buzdítja mindég jóra a végzetet.
                                                Szerző: FM.

Vers. Mivel, itten lehetek.

                                           Mivel, itten lehetek.
                                           Mivel, itten lehetek e világba születtem,
                                           Neki a színpadát birtokba vehettem.
                                           Taposhatom neki én is a deszkáját,
                                           Hisz együtt járjuk, a ránk szabott útját.

                                           Ott vagyunk mindnyájan, mennyi lélek,
                                           Utunkon haladunk, de más az érdek.
                                           Van, aki tapos, olyan is aki mímel,
                                           Érdeke viszi őt, az gonosz, amit művel.

                                           Haladunk, célunk ugyanaz, élni akarás,
                                           Színpadon lenni, lényege a játszás.
                                           De jó is lenne, ha mindenkit felemelne,
                                           Deszkáin a szerepe, az hasonló lehetne.

                                           Életet éltető laza, az mindég nevettető,
                                           Arcainkra rá mosolyt, vagy pírt festő.
                                           Mennyivel másképpen lehetne átélni,
                                           Azt, a szerepet csak egymásért játszani.

                                           Ami mesés annak, csodálni a díszletét,
                                           Mélázva megállni, megnézni szépségét.
                                           Erőt meríteni, úgy haladni lassan,
                                           Erőltetés nélkül, csak úgy komótosan.

                                           Itt vagyok én is még, élhetek ti veletek,
                                           Darabot játszok, van rosszat élhetek.
                                           Úgy kellene, a forgatókönyvet írni,
                                           Itt ne keljen, szenvedésnek kínjait átélni.
                                           Szerző: FM.

Vers a kedveshez. Szívembe lángol.

                                          Szívembe lángol.
                                          Szívembe lángol, ég a szeretetnek tüze,
                                          Agyamba benne kattog a morze.
                                          Egyenletesen adja a jelet,
                                          Diktálja a szívem, hogy tégedet szeret.

                                          Jönnek a jelek, a rövid majd a hosszú,
                                          Hisz édes vagy, mint a kiforrót aszú.
                                          Lelkem érinted, kábítja az lényem,
                                          Akarom én ezt, az úgy jó, ha érzem.

                                          Itt vagy velem, hullám vagy a lelken,
                                          Éned lantnak húrján száll rezzen.
                                          Dallama érint, lágysága szédít,
                                          Úgy jön át érzően, ő szeretetet szít.

                                          Adja az Istenem, így éljem napjaim,
                                          Neveddel díszítsem fel az imáim.
                                          Szent lehessen a neved egy életen,
                                          Legyél te ragyogás rajta a végzeten.

                                          Lantod húrjainak, a dallama elérjen,
                                          Angyal vagy, te a földön itten.
                                          Éden ez, így lehet földi boldogság,
                                          Életet fényező, hol nincsen sivárság.

                                          Kattogjon a morze, jöjjenek a jelek,
                                          Napjaimban itten érintsen a lélek.
                                          Hiszen te vagy a vezérlő csillagom,
                                          Érintve, lefeded derűddel a bajom.
                                          Szerző: FM.

Vers. Kötődök hozzád.

                                                 Kötődök hozzád.
                                                 Kötődök hozzád, benned a szépet keresem,
                                                 Hiszen te vagy nekem a mindenem.
                                                 Hon vagy te mindég szerethető,
                                                 Születésemnek helye, az engemet éltető.

                                                 Hely a hazában egy megye, neki ékköve,
                                                 Városokkal, falvakkal telepítve.
                                                 Az mind magáé beszél, hiszen éltet,
                                                 Neki minden kicsi része, regél történelmet.

                                                 Része neki a viharsarok, honnan elkerültem,
                                                 Annyi széphez kötődik emlékem.
                                                 Életem nagy részét, élhettem én ottan,
                                                 Egy közegben, hol nem voltam boldogtalan.

                                                 Szeretem most is, hisz neki keresem a híreit,
                                                 Nézem a hírlapot, lapozgatom itt.
                                                 Olvasom benne ott, hogy zajlik az élet,
                                                 Nekem az tetszik, ami helységet kiemelhet.

                                                 Lendíthet az életen, térsége hasznára válhat,
                                                 Ott esetleg látni, az ismerős arcokat.
                                                 Melyen nehéz napban, boldogság sugárzik,
                                                 Az összefogás, az akarás, ilyenkor meglátszik.

                                                 Olvasom az újságot, hiszen én azt kedvelem,
                                                 Hűen tükrözi, az eseményeket, én átélem.
                                                 Békés megyét nem feledem, engem éltet,
                                                 Újságával, a cikk írónak mondok köszönetet.
                                                 Szerző: FM.