Mivel, itten lehetek e világba születtem,
Neki a színpadát birtokba vehettem.
Taposhatom neki én is a deszkáját,
Hisz együtt járjuk, a ránk szabott útját.
Ott vagyunk mindnyájan, mennyi lélek,
Utunkon haladunk, de más az érdek.
Van, aki tapos, olyan is aki mímel,
Érdeke viszi őt, az gonosz, amit művel.
Haladunk, célunk ugyanaz, élni akarás,
Színpadon lenni, lényege a játszás.
De jó is lenne, ha mindenkit felemelne,
Deszkáin a szerepe, az hasonló lehetne.
Életet éltető laza, az mindég nevettető,
Arcainkra rá mosolyt, vagy pírt festő.
Mennyivel másképpen lehetne átélni,
Azt, a szerepet csak egymásért játszani.
Ami mesés annak, csodálni a díszletét,
Mélázva megállni, megnézni szépségét.
Erőt meríteni, úgy haladni lassan,
Erőltetés nélkül, csak úgy komótosan.
Itt vagyok én is még, élhetek ti veletek,
Darabot játszok, van rosszat élhetek.
Úgy kellene, a forgatókönyvet írni,
Itt ne keljen, szenvedésnek kínjait átélni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése