Vers. Mindenkinek kívánok boldog karácsonyi ünnepeket. Karácsonyi fényben.

                                     Mindenkinek kívánok boldog karácsonyi ünnepeket.
                                       Karácsonyi fényben.
                                       Karácsonyi fényben, derű van szívekben,
                                       Fenyőfán díszes gyertya fénye lebben.
                                       Szeretetet éltet csipetnyi a lángja,
                                       Átöleli azt most, fénye a világot bejárja.

                                       Megérint mindenkit, hitet hordoz széjjel,
                                       Jézushoz hív minket szent karácsony éjjel.
                                       Istennek házába, neki templomában,
                                       Éjféli misére csillagtól fénylő éjszakában.

                                       Jézushoz templomban Betlehemet nézni,
                                       Vele lenni szeretettel feltöltődni.
                                       Hagyni a szívünket az ki hagy nyílhasson,
                                       Karácsonynak fénye arra ráhathasson.

                                       Fedhessen le minket, éltessen a csillogás,
                                       Neki napjaiba ott lévő ragyogás.
                                       Díszített fenyő, csillagszóró szikrába szálló,
                                       Fénylő gyertyák lángja a szívekhez szóló.

                                       Érjen mindenkit, ő legyen dísze lakásának,
                                       Ünnepét járja át illata a fenyőgyantának.
                                       Angyaloknak most suhogjanak szárnyaik,
                                       A világot fedhessék le nekik a dallamaik.

                                       Hozzanak ők békét, feltöltődött szívekkel,
                                       Bele napjainkban maradandó szeretettel.
                                       Hitünk lehessen a táptalaja annak,
                                       Diktáljon jót az ész, mindég az akaratnak.
                                       Szerző: FM.

Vers. Fellobbant lángja.

                                         Fellobbant lángja.
                                         Fellobban lángja mind a négy gyertyának,
                                         Ünnepünkbe bele csillogó fényt hoznak.
                                         Ég a negyedik is az bűnbánatot oldoz,
                                         Fényében benne, ő most reményt hordoz.

                                         Az Advent így ér véget, lángok jelképével,
                                         Pislákoló gyertyáknak üzenetével,
                                         Mert koszorúján neki fények azért égnek,
                                         Ők mind a négy vasárnap jelképet éltetnek.

                                         Halvány kis fényük most a világot átfogja,
                                         Embereket érint nekik fénylő lángja.
                                         Békét, hitet, szeretetet, reményt hirdetnek,
                                         Így a szíveinkbe bele ők fényükből visznek.

                                         Aztán már csillaga jelzi, az ünnep érkezett,
                                         Mutatja az utat Jézus megszületett.
                                         Betlehemet lefedi fényével,
                                         Minket templomba hívogat karácsonyi éjjel.

                                         Mennyi szeretet van most az emberekben,
                                         Mindent, mindent lefed most a béke.
                                         Kívánunk mostan mindenkinek szépet,
                                         Hisz erről szólhat az élet, Jézus ezért élhet.

                                         Mutassa az utat, a jóságot, vele a hitet,
                                         Az éltethet csupán szeretetet.
                                         Mert annak élni kell mindég mi bennünk,
                                         Fénye, soha ki nem alvó táplálja a szívünk.
                                         Szerző: FM.

Vers. Utolsó napjaiban.

                                                                           Ez is itt van.
                                              Utolsó napjaiban.
                                              Utolsó napjaiban a múló évünknek,
                                              Az emberek leltárt készítenek.
                                              Mit is kéne szelektálni,
                                              Amibe nincs lényeg, attól megválni.

                                              Átgondoljuk mi, majd fogadkozunk,
                                              Az újévben másképp élünk.
                                              Majd ahogy az idő telik benne,
                                              Az ember rájön ilyet mért is tenne.

                                              Szinte minden marad úgy a régiben,
                                              Abba a beidegződésben.
                                              Mért is van ez így, az Isten tudja,
                                              Kényelmét az ember fel nem rúgja.

                                              Talán mert már hozzá szokott ehhez,
                                              Ami kiszolgált, ahhoz a régihez.
                                              Vagy egy közmondás áldozata lehet,
                                              Ne váltsd ismeretlenre, az ismertet.

                                              Közben az idő meg csak megy telik,
                                              Már megint újév közeledik.
                                              Készülünk rá, fogadjuk, őt várjuk,
                                              Megint a szokásainkat szelektáljuk.

                                              Így telik közbe minekünk az életünk,
                                              Mennyi mindent bele képzelünk.
                                              Az idő meg csak megy haladva,
                                              Telik az elmúlik, mirajtunk kacagva.
                                              Szerző: FM.

Vers, a kedveshez. Hiába menekülök.

                                         Hiába menekülök.
                                         Hiába menekülök, én hiába is futok,
                                         Sorsom elől messzire nem jutok.
                                         Ott van, mozgassa életemet,
                                         Ő az, aki betart, veti rám a követ.

                                         Lefed megtorpant ő majd hagy,
                                         Dolgozik, hadakozik az agy.
                                         Kiutat keres, közbe a lélek kesereg,
                                         Szörnyű ez még bennem lepereg.

                                         Aztán már talán megszán enged,
                                         Kedves, hozza neked a közelséged.
                                         Mert hát ez is csak ő neki a műve,
                                         Aztán már könnyebb kicsit derülve.

                                         Itt vagy te megérintesz, én oldódók,
                                         Szertefoszlanak a lehúzó gondolatok.
                                         Lehet szelektálni nem is vészesek,
                                         Ketten mi sose lehetünk vesztesek.

                                         Már aztán a sors is fordít, felkarol,
                                         Az ember nem céltalanul kóborol.
                                         Egyengessük utunkat haladunk,
                                         Emészti a múlt, övé már a gondunk.

                                         Célt éltet sorsunk összeköt minket,
                                         Úgy, hogy keveri közben az ízeket.
                                         Van az, hogy nem szánk íze szerint,
                                         De él ott a remény, bele fűszert hint.

                                         Keserűjét lefedi, így az életet szépiti,
                                         Mert, hogy a kiutat közbe díszíti.
                                         Hívó fénye neki ott van, felcsillan,
                                         Mutatja nekünk ő, őrlángját hívóan.
                                         Szerző: FM.

Vers. Mosolyuk ül ki most.

                                          Mosolyuk ül ki most.
                                          Mosolyuk ül ki most ő nekik az arcán,
                                          Visszább fognak az élet forgatagán.
                                          Karácsony tájékán megnyílnak a szívek,
                                          Szeretet árasztanak most az emberek.

                                          Fehérrel fedi le táját, vize a tengerének,
                                          Fentről hullnak ők csillogó hópelyhek.
                                          Égnek dunnájából az angyalok rázzák,
                                          Karácsony táján ők is a szeretetet adják.

                                          Érintenek minket, fel ők lelket töltenek,
                                          Azok ettől mennyivel könnyebbek.
                                          A szeretetnek, a jóságnak nincs súlya,
                                          Így hát, az embert az nem is rombolhatja.

                                          Sokkal másabb ez, így mosolyok között,
                                          Amikor szeretettel mindenki feltöltött.
                                          Mennyi kedves gesztus árad a világban,
                                          Boldogság sugárzik sok, sok pillanatban.

                                          Érintünk közbe vágyuk Isten közelségét,
                                          Várjuk a megváltót, neki születését.
                                          Békességet várunk mi az érkezéstől,
                                          Mert, hogy világunk is szebb lehet ettől.

                                          Megnyílnak a szívek, sugárzik a szeretet,
                                          Átvarázsolja ez mostan a lelkeket.
                                          Karácsony éjjelén velünk a békesség,
                                          Lehet így is élni, a haragra nincs szükség.
                                          Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Úgy imádom azt.

                                        Úgy imádom azt.
                                        Úgy imádom azt, ha ott van kezem kezedben,
                                        Tekinthetek bele gyönyörű szemedben.
                                        Élem a percet így szemem nem réved,
                                        Gondolat sem csapong, itt vagyok melletted.

                                        Most itt vagyok én veled, mindent félre téve,
                                        Az élet nehézségét csak úgy elfeledve.
                                        Oly jó megállni néha egy kicsikét,
                                        Nem viszi az ember addig sem keresztjét.

                                        Megpihen picikét, hagy múljanak a percek,
                                        Jöhetnek közbe át gyönyörű érzések.
                                        Éltető mikor egymásnak a másiknak élünk,
                                        Ő drágább lehet nekünk, mint netán életünk.

                                        Egy kicsit úgy lenni benne a rohanó időben,
                                        Nem törődni semmivel, ott lenni a csendben.
                                        Az időben a csendet hallgatni, a neszt éltetni,
                                        Édesen átjövő pillanatnak bűvöletében lenni.

                                        Ott lenni teveled átélni, az életnek szépségét,
                                        Forrósítani a vért, hagyni a szívek szeretetét.
                                        Lángoltatni azt, egymásért a holnapért,
                                        Mindég, mindég egy másik boldog új napért.

                                        Ha kezem a kezedben lehet, azt én imádom,
                                        Így lehetsz te mindég a boldogságom.
                                        Hiszen közel engedsz, utamon vagy velem,
                                        Mert széppé teszed, nem súly így keresztem.
                                        Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Kicsikét az álmom elvitt.

                                         Kicsikét az álmom elvitt.
                                         Kicsikét az álmom elvitt, meg pilledtem,
                                         Mert, hogy a bágyadtságom kipihenjem.
                                         Ledőltem hagytam azt éltese meséjét,
                                         Délutánomban ő hagy pörgesse kerekét.

                                         Visz engem az álmom száguldva mezején,
                                         Átélem, tűnődök neki a meséjén.
                                         Dallam szól itten, megható lágy zene,
                                         Lenyűgöz az éneke tündéreknek benne.

                                         Haladunk tovább az álom meg nem áll,
                                         Így érhetlek téged gyönyörű rózsaszál.
                                         Itt lehetek neked a bűvöletedben,
                                         Ha rövid időre is az álmom meséjében.

                                         Elbűvölsz te engemet, a kábító illattal,
                                         Lelkemre hatol bársonyos szirmoddal.
                                         Engedlek szívemben, itt lehessél velem,
                                         Mindég tavaszt idézz, szépítsed életem.

                                         Valóságom legyél te, éltető tünemény,
                                         Életemben nekem mindég a remény.
                                         Tedd gyönyörűvé mindég napjaimat,
                                         Éjébe is vihessen az, élhessem álmomat.

                                         Megpilledtem, az álmom vitt engemet,
                                         Így most a délutánom el veled telhetett.
                                         Nem bánom ezt, még élek akarom,
                                         Mindég csak mirólunk szóljon, az álom.
                                         Szerző: FM.