Kicsikét az álmom elvitt, meg pilledtem,
Mert, hogy a bágyadtságom kipihenjem.
Ledőltem hagytam azt éltese meséjét,
Délutánomban ő hagy pörgesse kerekét.
Visz engem az álmom száguldva mezején,
Átélem, tűnődök neki a meséjén.
Dallam szól itten, megható lágy zene,
Lenyűgöz az éneke tündéreknek benne.
Haladunk tovább az álom meg nem áll,
Így érhetlek téged gyönyörű rózsaszál.
Itt lehetek neked a bűvöletedben,
Ha rövid időre is az álmom meséjében.
Elbűvölsz te engemet, a kábító illattal,
Lelkemre hatol bársonyos szirmoddal.
Engedlek szívemben, itt lehessél velem,
Mindég tavaszt idézz, szépítsed életem.
Valóságom legyél te, éltető tünemény,
Életemben nekem mindég a remény.
Tedd gyönyörűvé mindég napjaimat,
Éjébe is vihessen az, élhessem álmomat.
Megpilledtem, az álmom vitt engemet,
Így most a délutánom el veled telhetett.
Nem bánom ezt, még élek akarom,
Mindég csak mirólunk szóljon, az álom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése