Mutassa a télben az idő most arcát,
Jeges zúzmarával teríti le táját.
Benne érkezik, éled a szél fel,
Harapósan jön, fagyos lehelettel.
Jégvirágot dermeszt, ablakra festi,
Vonul visítva, mit érint jegesíti.
Keresgéli a rést, ha azt megtalálja,
Harapós a kedve az oda fogát vájja.
Egy kicsit bele mar, érinti bőrünket,
Csillogón rakja ránk leheletünket.
Megrázza bokrait, madarakat ringat,
Közbe azokon is borzolja a tollat.
Dermed minden, jéggel van lefedve,
Barázdába nyuszi lapul dideregve.
Vissza van véve, a bőség is szűkös,
Nekik szenvedésük a télben örökös.
Leheletük talán melegíthetné őket,
De ha szél érinti, dérré dermedhet.
Léttét a télben megsínyli minden,
Bent jó most a kandalló melegében.
Felfűtőt szóbábban, élvezni a telet,
Közben segíteni a kint szenvedőket.
Etetőkkel benne éltető magokkal,
Csigázott vadnak, tölteni szénával.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése