Szeretem a perceket, mit teveled tölthetek,
Várom bennük, élhessem jöjjenek érintések.
Imádom lépteidet, amiket értem teszel,
Mert te engem mindég boldogságba viszel.
Szeretem nézni szemed, azt a káprázatosat,
Imádom szemeiden a kiülő vágyódásokat.
Mert ha látom azokat, úgy szép az életem,
Így lehetsz napomban benne te reményem.
Köszönöm az idillt, a szép perceit te neked,
Napokat rak össze, mibe ott lehetek veled.
Ha nevedet, bele suttoghatom a füledbe,
Felemel, repit, visz engemet az a fellegekbe.
Kérem istenemet, ragyogtathassad egemet,
Hozzad napjaimba mindég a fényedet.
Életemet fedd, érintsél meg a türkizeddel,
Legyél te nekem, hozzad azt közelségeddel.
Töltsd be minden napom, legyél áradat ottan,
Éltessed a szívet, hiszen az érted dobban.
Minden dobbanásban ott van egy sóhajtás,
Akarom látni, nyűgözzön le a bűvös pillantás.
Hullám legyen, úgy simíthasson érintésed,
Lágyságát hozza át bőrömön kezed.
Parfümödnek illata kábíthasson engemet,
Tompítsa szeretet, estébe a gyertya fényeket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése