Mert vagy te, mesés minden nappal,
Szemeidet vágyom, neki fénye vall.
Árad a szeretet babonáz engemet,
Fényed hozod te, ami így érinthet.
Teríti a nap, lefedi életem fényével,
Szépíti nappalomat türkizes egével.
Szép ez végül is engemet éltet,
Legyen, szépítse csak a múló életet.
Érezhetem a napot, kellemes fényét,
Mégse babonázza az ember lényét.
Pedig jön által, ott is van melegség,
Ha szemedből árad benne a szépség.
Ott van neked abba világa lelkednek,
Nézem szemeid, szótlanul beszélnek.
Engemet azokkal eltudsz, te bűvölni,
Hangtalan szavakkal őrületbe vinni.
Ellágyul a szívem tartása nincs neki,
Aztán már azt csupán a vágy tölti ki.
Erőt vesz az érzés mindenen,
Sátort ver benne sóvárgó szívekben.
Maradjon a vágy, az érintsen minket,
Ragyogd mindég te édesen életemet.
Az áradó szeretet, engem babonázzon,
Foghassam kezedet, haladva utunkon.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése