Imádom a reggeleket, a pirkadatát,
Benne a frissítő kávénak illatát.
Azt, ahogyan te erre ébredsz fel,
Vele még az ágyadban érlek el.
Ébredsz, már felülsz, nyúlsz azért,
Én epekedek a mosolyodért.
Mert azt mindég megkapom,
Telhet így már szépen a nappalom.
Még kávézunk, nézem a szemedet,
Mivel az elmúlt életet lefeded.
Jön az át, tárul a lelked kinyílik,
Mint a vízáradat, szeretet áramlik.
Hozza azt át a fény oly éltetően,
Benne múltunk a lefolyó években.
Ott van a gyötrelem, a remény,
Győzelem, a munka is a kemény.
Jön át, közbe az egymással vegyül,
Mosolyt éltet mi arcodra ki ül.
Én nézem azt, közbe merengek,
Mit kapok, azt mindent érdemlek?
Mosolyod éltet ez jól esik mindég,
Olyan az, mint a napfényes ég.
Nem fedi le ború így az egemet,
Átjön a nappalban, éltető szeretet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése