Úgy imádom azt, ha ott van kezem kezedben,
Tekinthetek bele gyönyörű szemedben.
Élem a percet így szemem nem réved,
Gondolat sem csapong, itt vagyok melletted.
Most itt vagyok én veled, mindent félre téve,
Az élet nehézségét csak úgy elfeledve.
Oly jó megállni néha egy kicsikét,
Nem viszi az ember addig sem keresztjét.
Megpihen picikét, hagy múljanak a percek,
Jöhetnek közbe át gyönyörű érzések.
Éltető mikor egymásnak a másiknak élünk,
Ő drágább lehet nekünk, mint netán életünk.
Egy kicsit úgy lenni benne a rohanó időben,
Nem törődni semmivel, ott lenni a csendben.
Az időben a csendet hallgatni, a neszt éltetni,
Édesen átjövő pillanatnak bűvöletében lenni.
Ott lenni teveled átélni, az életnek szépségét,
Forrósítani a vért, hagyni a szívek szeretetét.
Lángoltatni azt, egymásért a holnapért,
Mindég, mindég egy másik boldog új napért.
Ha kezem a kezedben lehet, azt én imádom,
Így lehetsz te mindég a boldogságom.
Hiszen közel engedsz, utamon vagy velem,
Mert széppé teszed, nem súly így keresztem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése