Irtó sok a módi, mi lehúzza világát,
Elhomályosítva, így a káprázatát.
Aztán alá magyarázzák,
Ha nem hat, így hát egymást bunkózzák.
Ha így van, nem lehetne másképp,
Előrébb meg senki nem lép.
Hangolnák már össze,
Úgy szállna el szó, hogy lehessen nesze.
Mert ha lenne, káprázatba menne,
Aztán az káoszt temetne.
Mindég van kik ezt hiányolják,
Habzik szájuk, ahogy meg magyarázzák.
Így meg már a világ ami zajlik,
Az a dühtől visszhangzik.
Mennyi a balga, mind jót akarna,
Adná meg az isten, hogy bele szakadna.
Nem sajnálnak pénzt, erre is akad,
Ha fial, akkor nekik marad.
Szegénységre húzzák zaját világának,
Mennyi a szenvedő, de ők gazdagodnak.
Tombol az értelem, egy zajos világba,
Ami rossz, azt is viszik bele abba.
Ember veszi el, a másik emberét,
Rombolva vele, aztán így a világ békét.
Szerző: FM
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése