Vers. Szél fütyüli bele.

                                           Szél fütyüli bele.
                                           Szél fütyüli bele, most napjába a dalát,
                                           Veréb raj szállt bokorra, igazítja tollát.
                                           Lesi az udvart, kémleli kutat,
                                           Magot keres amivel ő, éhséget múlat.

                                           Gazdasszony hozza, a magot kiszórja,
                                           Éled udvara, jön elő tyúkjai, kacsája.
                                           Körbe veszik a szárnyasok,
                                           Felbolydult udvaron, fogynak a magok.

                                           Repül a veréb, nem egy jön több is,
                                           Ahol ennyi eszik elférnek ők is.
                                           Levegőt kavarva, zajosan szállnak,
                                           Tömik begyeiket, miközben ugrálnak.

                                           Elhessegetni, dehogy is, bújnak azok,
                                           Takarásába vannak, ez is lehet ok.
                                           Alkalmazkodnak ilyen az életük,
                                           Teszik magukért, most nekik túlélésük.

                                           Az életük függhet, tél emészt éheztet,
                                           Pimaszságba viszi bele a képzetet.
                                           Ösztön ez, csupán élni akarás,
                                           Játék az élettel, benne a fent maradás.

                                           Le nem tapossák őket a szárnyasok,
                                           Jut ide is, oda is, fogynak a magok.
                                           Nem marad senki se éhesen itten,
                                           Így kéne a világba is éhező ne legyen.

                                           Persze ez járna itten, minden életnek,
                                           Teremtményei vagyunk az Istennek.
                                           Éheztetés, felfogni nem lehet,
                                           Harácsolása pénznek, mégis ide vihet.
                                           Szerző: FM.

Vers. Télbe ment át.

                                                           Télbe ment át.
                                                           Télbe ment át az idő, hely,
                                                           Hullik le a hópehely.
                                                           Ahogy esik bukfencez,
                                                           Gyerekeknek kedvez ez.

                                                           Számít, is most a hideg,
                                                           Senki se nem didereg.
                                                           Játékkal traktál a tél,
                                                           Ő igaziból, csak most él,

                                                           Ridegségét azt letakarja,
                                                           Vastagodik a dunnája.
                                                           Tája neki fehéredik,
                                                           Rajta már ott szánkó siklik.

                                                           Dagad a jó kedvük nekik,
                                                           Viszi dagályba tengerük.
                                                           Gyerekek vigadhatnak,
                                                           Hóemberek formálódnak.

                                                           Ez Istenadta lehetőség,
                                                           Szépítheti terét az ég.
                                                           Tisztaság ez feddhetetlen,
                                                           Ami át csillogásba megyen.

                                                           Hisz van a télnek is arca,
                                                           Ablakokon van a karca.
                                                           Jégvirágból megfestet,
                                                           Mi, jégcsapot növeszthet.
                                                           Szerző: FM.

Vers kedvesemhez. Én így akarom.

                                           Én így akarom.
                                           Én így akarom mindég az életemet,
                                           Élvezve neked a szerelmedet.
                                           Angyalét, egy asszonyét,
                                           Ki feláldozza értem az egész életét.
                                          
                                           Szépíted nekem mindég napomat,
                                           Lefeded a bánatomat.
                                           Feledteted úgy, velem a borút,
                                           Rögeit simítja ott mindég az, az út.

                                           Könnyebb azután rajta haladni,
                                           Akadályt se tud gördíteni.
                                           Talán kíméletesebb is,
                                           Hiszen, ottan vagy édesem te is.

                                           Lehessen mindég így ez állandóan,
                                           Még a világ forgásába van.
                                           Sírom még le nem fed a hanttal,
                                           Tavasz lehessél, édes virág illattal.

                                            Érintsél úgy is ha rossz vagyok,
                                            Netán magamból kifordulok.
                                            Ilyenkor vágyok a vigaszodra,
                                            Gyógyír vagy, a tajtékzó hullámra.

                                            Az mindég átlendít, utamra terel,
                                            Érintesz az édenbe viszel.
                                            Átérzem ezt, ott vagy te velem,
                                            Imámba foglallak, téged édesem.
                                            Szerző: FM.

                                          

Vers, kedvesemnek. Alábukott a nap.

                                           Alábukott a nap.
                                           Alábukott a nap, egének peremén,
                                           Kormosan bele éjszakába mén.
                                           Lefedi azt azért a ragyogás,
                                           Millió csillagból jön át a hunyorgás.

                                           Hunyorgó csillagok mutatnak utat,
                                           Mert az élet mindég utaztat.
                                           Tudom érzem én, jó úton járok,
                                           Édeske vagy nekem, így oda találok.

                                           Veled lehetek, kebleden pihenek,
                                           Bűvölhetnek a mesés szemek.
                                           Gyertya fénye emeli ki arcodat,
                                           Éjszakába hozod bele a varázsodat.

                                           Bűvöleteddel, az álmomba viszel,
                                           Érintelek téged, te is ott leszel.
                                           Oly távol e világnak zajától,
                                           Másik dimenzióba, mesébe valahol.

                                           Ó sohase jönne, ne lenne ébredés,
                                           Érintene a fény az, az édeskés.
                                           Hiszen, csillag vagy érinted egemet,
                                           Akarom veled mindég az éjjeleimet.

                                           Érintésedet, a szemeidből átjövőt,
                                           Így akarom már, veled a jövőt.
                                           Nem bánom, ha utaztat is az élet,
                                           De érezzem bőrödön, a parfümödet.
                                           Szerző: FM.

                                          
                                         
                   

           

Vers kedvesemhez. Az égboltot.

                                          Az égboltot.
                                          Az égboltot, a csillagot pásztázom,
                                          Emlékek között van ábrándom.
                                          Most is a fényt keresném,
                                          Boldogságom, Istenem ha lelhetném.

                                          Tova úszott, mint a vándor felhők,
                                          Várnám szavad, nem érnek ők.
                                          Nem jönnek át suttogásba,
                                          Tőled, bele édesen csacsogásába.
                                         
                                          Hiába fénylik most fent az egem,
                                          Borúja fed már csak engem.
                                          Tova szálltak a remények,
                                          Hiszem, azok mára illúziók lettek.

                                          Hely pedig azt, de értékelném,
                                          Ha pillantásaidat átélhetném.
                                          Ragyogó szemednek bűvöletében,
                                          Veled, csak veled az élet őrületében.

                                          Itten, újra foghatnám a kezedet,
                                          Hiszen vágyom szerelmedet.
                                          Imádatomba úgy viszlek,
                                          Én örökre bele a szívembe véstelek.

                                          De ha te mégis csak tova mennél,
                                          Netán vándor csillag lennél.
                                          Az ég áldása, az legyen rajtad,
                                          Éltessen, mennyen fényébe az utad.
                                          Szerző: FM.

                                         

Vers. Így szentkarácsonynak.

                                            Így szentkarácsonynak.
                                            Így szentkarácsonynak táján,
                                            Az ünnepeket várván.
                                            Készülődünk rája,
                                            Hiszen szíveinket át szeretet járja.

                                            Várjuk azt, várjuk a csillogást,
                                            Születését, az érkező  messiást.
                                            Az éjszakát a fényeket,
                                            Mi ő hozzá Betlehembe vezetett.

                                            Felidézzük mi is készülünk,
                                            Betlehemet építünk.
                                            Tereinken, templomokban,
                                            Szüleivel, kis Jézus van jászolban.

                                            Ugyanúgy ahogy megesett,
                                            Jószág fúj rá meleget.
                                            A királyok is ott vannak,
                                            A kisdednek ajándékokat hoztak.

                                            Jöttek, pásztorok is érkeztek,
                                            Jézusnak vezekelnek.
                                            Hol sereglenek angyalok,
                                            Szeretetet visznek szívekbe azok.

                                            Mert a fény az most is vezet,
                                            Az ember templomba mehet.
                                            Szentkarácsony éjjelén,
                                            Ünnepelni, Jézusnak születésén.
                                            Szerző: FM.

Vers. Fent tornyosulnak.

                                          Fent tornyosulnak.
                                          Fent tornyosulnak a sötét felhők,
                                          Szélnek hátán utaznak ők.
                                          Tolja őket az neki tülekszik,
                                          Belőlük csillámló hókristály hullik.

                                          Lefedi vele mostan szürkés táját,
                                          Mutatva közben a táncát.
                                          Szél komponál hozzá zenét,
                                          Vad táncra serkenti így a hópihét.

                                          Azok egymáskörül keringenek,
                                          Közbe csillogásba mennek.
                                          Éltetve mesét így ezzel,
                                          Hiszen cinkosság ez most a téllel.

                                          Mert kiemelik, éltetik neki a táját,
                                          Úgy aludhassa az álmát.
                                          Kap dunnát most hófehéret,
                                          Ami az embernek is hoz örömet.

                                          Bele a napjainkba kis vigasságot,
                                          Hagy húzhassa ló a szánkót.
                                          Síelve embere száguldhasson,
                                          Fagytól szikrázó, csillámló havon.

                                          Télnek a hó dísze, neki ékessége,
                                          Lefedett  így neki szürkesége.
                                          Bele tájat visz az varázsába,
                                          Kápráztat minket, rideg világába.
                                          Szerző: FM.