Szél fütyüli bele, most napjába a dalát,
Veréb raj szállt bokorra, igazítja tollát.
Lesi az udvart, kémleli kutat,
Magot keres amivel ő, éhséget múlat.
Gazdasszony hozza, a magot kiszórja,
Éled udvara, jön elő tyúkjai, kacsája.
Körbe veszik a szárnyasok,
Felbolydult udvaron, fogynak a magok.
Repül a veréb, nem egy jön több is,
Ahol ennyi eszik elférnek ők is.
Levegőt kavarva, zajosan szállnak,
Tömik begyeiket, miközben ugrálnak.
Elhessegetni, dehogy is, bújnak azok,
Takarásába vannak, ez is lehet ok.
Alkalmazkodnak ilyen az életük,
Teszik magukért, most nekik túlélésük.
Az életük függhet, tél emészt éheztet,
Pimaszságba viszi bele a képzetet.
Ösztön ez, csupán élni akarás,
Játék az élettel, benne a fent maradás.
Le nem tapossák őket a szárnyasok,
Jut ide is, oda is, fogynak a magok.
Nem marad senki se éhesen itten,
Így kéne a világba is éhező ne legyen.
Persze ez járna itten, minden életnek,
Teremtményei vagyunk az Istennek.
Éheztetés, felfogni nem lehet,
Harácsolása pénznek, mégis ide vihet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése