Írogatok, a blogomba felrakom,
Úgy, azt itt versekbe foglalom.
Még csinálóm oldódók,
Jönnek érintőn, szállón a gondolatok.
Meg érintenek, a rímeket faragom,
Babérra ezért sohase vágyom.
Írtam ahogy érintettek,
Egyedül se vagyok, veletek lehetek.
Mert vagytok, ajándék ez nekem,
Nézettségből százezret elértem.
Köszönetem érte,
Mindenkinek aki a blogomat, nézte.
Jó érzést éltet, olyan emberséges,
Oda, vissza érintéses.
Bízva, bízok őrömet szereztem,
Én verseimmel szíveket tölthettem.
Örömmel, persze engem is töltött,
Nézettségem közbe növekedett.
Szavaimat sose gubancoltam,
Minden sorba tihozzátok szóltam.
Írtam egyszerűn cifrázás nélkül,
Csináltam ezt fékezetlenül.
Gondolataim vihettem át lazán,
Bele téve mindent, abba úgy igazán.
Írhattam volna én, pergamenre rája,
De ottan senki nem látja.
Blogolni akarom, tiveletek lenni,
Mert vagytok, nektek megköszönni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése