Szilveszter, van.
Szilveszter van, az éve utolsó éjszakája,
Vigadok, menjen útját hagy járja.
Neki hold ezüstözi utolsó óráját,
Én vigaszként itallal oldom a hangulatát.
Éltetem a jókat, azt amit rám hagyott,
Fejemen félre vágom a csákót.
Közbe azért itókát nyakalok,
Trombitám fújva én is csendet borzolok.
Nem az évet hajszolom, ő vége felé jár,
A közelgő éjfél, az újat hozza már.
Lassan staféta botját, az ó év átadja,
De marad velünk képeinek, a mozaikja.
Óramutatók tolódnak, éjfélt mutatnak,
A vigasságok koccintásba torkolnak.
Pohárköszöntők hangzanak el mostan,
Új évnek perceiben, itt puszi is elcsattan.
Szép szavak, kívánságok, oly meghatók,
Aztán megint a trombitámba fújhatok.
Én nektek is kívánok boldog új évet,
Kéményseprővel, malaccal szerencséset.
Most még meghúzom, az itókám kicsikét,
Rózsaszínnek láthassam évemnek elejét.
Mert vált majd színt éppen eleget,
Boldogság az kéne, nagyon sok szeretet.
Most már lassan majd, az utat keresem,
Mégse tölthetem itt az egész évemet.
Elballagok, a fejleményt várom,
Békés szép napokat, én még ezt kívánom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése