Ó ti nappalok, hogy ti, hogy robogtok,
Mentek gyorsvonatként, száguldotok.
Mennyi mindent magatokkal visztek,
Teszitek úgy, még csak vissza se intetek.
Bele mentek hétbe, visz át az hónapba,
Mindég, mindég bele egy új napba.
Így megy ez még az év bezárul,
Neki vége nem mehet Szilveszteren túl.
Aztán vissza nézzük, őt át értékeljük,
Csoda ez, hisz ahogy múlt átéltük.
Ami jó, vagy rossz volt meg érintett,
Minden de minden az élésre késztetett.
A történés, az bennünk a lelket erősíti,
Alapból a jó, a rossz úgy érinti,
Kényszeríthet, mind kettő akarásra,
Még a jó élhető, a rossz hiba javitásra.
Azon ami rettenetes volt eltűnődünk,
Fájó, kik mentek nem ér érintésük.
Elhaltak a szavak, mit sírok borítanak,
Mert ez így van, rá a szíveinkre hatnak.
Így működik, ellene semmit se tehetünk,
Napjaiba robog, telik az életünk.
Minden nap, az év is újra születésünk,
Öröké kérdése az, mit hozhat új évünk.
Traktáljon szóval, ami szép olyannal,
Életet éltessen, ajándékozzon jóval.
Ez minden léleknek ki járhat,
Mert a nap, úgy jó ha őröméből juthat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése