Csillag vagy te érintő, fényét hozó,
Egy tünemény, amely oly vonzó.
Lelket zaklató, de mégis édes,
Vágyom érintésed, ami olyan selymes.
Mert ha érintsz, az mindég felemel,
Szálltat engemet a reménnyel.
Visz a felhők fölé, vagy túl is azon,
Boldogságába bele, éledő alkonyon.
Oda estéjébe, a susogó csendjébe,
Halk zenébe, a gyertya fényébe.
Estéjének fényét mégis te hozod,
Rivaldába viszed, énem kápráztatod.
Érintsél csendesen, édes szavakkal,
Arcodon átjövő cikázó mosollyal.
Lelkednek teljes egészével,
Ahogy lehetséges, érintő kezeiddel.
Legyél te tűz forró, lángoló égető,
Melegséggel a szívemet töltő.
Dobogtasd, dobbanását érezzed,
Átélhessem poklok, poklát is éretted.
Kísértsél angyal, vagy ördögként,
Legyél, bugyogó örvényként.
Kristály tisztán de örökön, örökké,
Addig, még nem lesz testem a rögöké.
De előtte érintsél, liánként fonódjál,
Csak lazán, köröttem oldódjál.
Azt, hogy vagy örökké érezem,
A múló időmben, tündököljél érettem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése