Én így akarom mindég az életemet,
Élvezve neked a szerelmedet.
Angyalét, egy asszonyét,
Ki feláldozza értem az egész életét.
Szépíted nekem mindég napomat,
Lefeded a bánatomat.
Feledteted úgy, velem a borút,
Rögeit simítja ott mindég az, az út.
Könnyebb azután rajta haladni,
Akadályt se tud gördíteni.
Talán kíméletesebb is,
Hiszen, ottan vagy édesem te is.
Lehessen mindég így ez állandóan,
Még a világ forgásába van.
Sírom még le nem fed a hanttal,
Tavasz lehessél, édes virág illattal.
Érintsél úgy is ha rossz vagyok,
Netán magamból kifordulok.
Ilyenkor vágyok a vigaszodra,
Gyógyír vagy, a tajtékzó hullámra.
Az mindég átlendít, utamra terel,
Érintesz az édenbe viszel.
Átérzem ezt, ott vagy te velem,
Imámba foglallak, téged édesem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése