Még élhetek éllek, élem az életem,
Az idő lesz nekem a végzetem.
A robogó ami ott felejt,
Színfala között, az majdan magába rejt.
Aztán a lelkekkel feledésbe megyek,
Sírhalmom marad csak az emléknek.
Mert az élet pörögve telik,
Generációk cserélődnek nevem feledik.
Az életnek még színpadán játszhatok,
Bár már rivalda fényre nem vágyok.
De érintsen a fénye halványan,
Életem ne legyen sohase magányban.
Érintést akarok, biztató szavakat,
Látni, érinteni közbe a színfalat.
Érezni, nézni a kellékek forgatagát,
Átélni, értékelni a teremtés csodáját.
Csodálva nézni, amit az ember alkotott,
Mit munkája éltet, de miránk hagyott.
Bolyongani a világába még kicsikét,
Megérintve benne az unokákat picikét.
Aztán már ha menni kell, hát legyen,
Hisz mindenkinek át kell essen ezen.
Sírom lesz aztán nyughelyem,
Istenem köszönöm azt, hogy élhettem.
Burjánzó sarjaimat, kérlek vigyázzad,
Pezsegjen a vér, éltesd világodat.
Embereknek az áradatát,
Ha muszáj, segítsd a nehézségeken át.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése