Harang szól hívón, a templomba misére,
Karácsony éjjel, Jézusnak születésére.
Betlehemet nézni, bölcsőjébe imádni,
Az Isten fiához a lelkekért fohászkodni.
Ottan lenni vele nézni, hogy csodálják,
Érkező királyok mert látni akarták.
Ajándékaikkal elhalmozták őket,
Oda találhattak, hisz ottan csillag jelzett.
Fent fénylőn az egén, mutatott az utat,
Oda csalogatta, így a pásztorokat.
Nekünk is mutatja az utat, az jelez, Találhassunk mi az értünk születetthez.
Fohászkodni hozzá, érző szeretetért,
Hozzon ő áldást, tegyen a békéért.
Arról szól most minden a szeretetéről,
A lélek nyugvásáról, a megbékélésről.
Hiszen az angyalok lejönnek a földre,
Hatással vannak ők is a lélekre.
Szeretetbe viszik, megérintik őket,
Ez utána már így, mennyi gesztust éltet.
Hitet visz emberbe, késztet cselekvésre,
Ajándékozásba, serkentve örömre.
Egy, egy ötletesség boldogságba vihet,
Adjuk szeretettel, hisz erről szól az élet.
Milyen jó érzés ez, oly könnyű a lélek,
Nincsenek azon rajta a terhek.
Csak lazán van benne a szeretetbe,
Maradhatna ez így, ne menjen az legébe.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése