Csak színleljük az életünket,
Füstbe ment a szeretet.
Lefedett mindent, a pénz mára,
Ha bár néha még érinthet az árja.
Néha még lángol tűz, az melegít,
Aztán elillan a hit.
Ugyan úgy mint a szesz,
Mámora elszáll, a semmibe vesz.
Vergődünk, pedig ezt nem kéne,
Hely ha a szeretet éledne.
Szívekbe nem lenne gyűlölet,
Egymásért, nyújthatnánk kezeket.
Átérhetnénk, ölelnénk a világot,
Vihetnénk bele boldogságot.
Az élet milyen más lenne,
Emberibb, gyűlöletet nem élhetne.
Elnyomják fegyver dörgéssel,
Lefestik a szépet vérrel.
Azt, aztán az égiekre kenik,
Pedig azt ki, az emberek eszelik.
Jót, rosszat, mindent mi teszünk,
Úgy érint, ahogy kivitelezzük.
Nem kéne hagyni, mi romboló,
Ami az életbe, fájón ér és sokkoló.
Élni mindég úgy kellene a mát,
Szeretetébe vinni neki napját.
Könnyebb lenne a léleknek is tán,
Az elszámolásnál, az ítélet napján.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése