Vers. Teljen a napotok.

       Ezzel a versemmel, a blogomat lezárom. Ezt a verset ahogy írtam így
       gondolom.
       Legyen ez így kivitelezve. Köszönöm annak, aki látogatva olvasta a blogot.

                                        Teljen a napotok.
                                        Teljen a napotok, legyenek ott színek,
                                        Az életeteket mesésen fessétek.
                                        Hisz a tietek, a vászon meg elbírja.
                                        Azt kenje úgy az ecset, ne legyen rajta búja.

                                        Takarja mindazt, mi nem lehet valós,
                                        Megérintve ne lehessen csalós.
                                        Mibe kételye ott lehet,
                                        Nem igazi, szedegeti szét az emberi életet.

                                        Ottan van a szenvedés, baja a búnak,
                                        Ami szép lenne, árnyak takarnak.
                                        Amit aztán bele ködbe visznek,
                                        Mért kellenek életünkbe, ezek a torz képek.

                                        Fessétek a vásznat, a hátterét mesésre,
                                        Ne adhasson okot a félre értésre.
                                        Lehessen tiszta, az ösvény amin jártok,
                                        Az élet szépségén, rajta ne lehessen átok.

                                        Keverjétek a színeket, a vidámságába,
                                        Lehessen a mosolyotok abba.
                                        Hiszen tőletek függ minden,
                                        Fogjátok a kezeteket, az erő ott lehessen.

                                        Ezt kívánom csupán, a pálya a tiétek,
                                        Lélekben én ott leszek veletek.
                                        Verset írni többet már nem fogok,
                                        Még élek, ha él a lélek, ehhez drukkolok.

                                        A mesés életért, az utánunk jövőkért,
                                        Bolygónkért, a fent maradásáért.
                                        Fessetek ti olyan gyönyörűen,
                                        Az a mesés vászon, boldogságba vigyen.
                                        Szerző: FM.
.

Vers. Megszülettem.

                                         Megszülettem.
                                         Megszülettem, a sors kegyeltje lehettem,
                                         Ő tőle múlhatott innen az életem.
                                         Olyan mint egy kerék, forgásában van,
                                         Fordul hol így, hol úgy sosincs nyugalomban.

                                         Doppingolva fel, az ember hangulatát,
                                         Bele viszi oda, az életnek fintorát.
                                         Van olyan, hogy a sínen terelget,
                                         De borzolgatja mindég, a biztonság érzetet.

                                         Érzéseibe viheti bele az a csodálatot,
                                         Hangulatba tartva, így a káprázatot.
                                         De jó is lenne, ha ez maradhatna,
                                         Állandósulna az elán, az sohasem változna.

                                         Így állapotban az sosem nem marad,
                                         Van mikor embere padlóhoz tapad.
                                         Rugaszkodna tőle, de az nem engedi,
                                         Így meg már élete, hogy is lehetne egyedi.

                                         Benne van ott abba, neki kettőssége,
                                         Komorságában lehet a lényege.
                                         Mert úgy van ahogy a sors terelgeti,
                                         Az élet vidámságát, szomorúságában viheti.

                                         Telik az életem, vezérli azt sorsom,
                                         Lerombolva néha, az akaratom.
                                         Betegség, vagy más hangulatot romból,
                                         Életembe benne, adhatna az a boldogságból.
                                         Szerző: FM.

Vers, az angyalhoz. Keresve a lélek.

                                         Keresve a lélek
                                         Keresve a lélek, vágyja a szépeket,
                                         Tudata szitálja, így már a képeket.
                                         Azt ami megérinthet, díszei a térnek,
                                         Ahogy meg érintenek, már magukhoz kötnek.

                                         Az ember marad hatásának alatta,
                                         Tapadhat arra rá a pillanata.
                                         Így egy lény is megérintheti akár,
                                         Úgy is hogy elvakít az, mint egy fénysugár.

                                         Te is úgy jöttél, akár egy tünemény,
                                         Érintő pillanat, örök az élmény.
                                         Szabadulni már nem lehetett,
                                         Képbe maradott, így egy életre elkötelezett.

                                         A vágy éledt, az már esedezett érted,
                                         Mert, a lélek megérintet téged.
                                         Éltethetett a szív így egy tüneményt,
                                         Fókuszában tartotta benne, már az a reményt.

                                         Borzolta a térbe, nappalban az éjben,
                                         Nekem benne az életemben.
                                         Szeretném élőben, örökön legyél,
                                         Érezhessem mindég én, hogy a szereteted él.

                                         A lélek éltesse, az keresse a szépet,
                                         Ha már vágyja a szeretet.
                                         Hely az emberét az ha megérintheti,
                                         Boldogságát életére, semmi úgy rá nem veti.

                                         Angyala az életének, desszertje lehet,
                                         Az élő szeretet, meséjébe vihet.
                                         Úgy meg embere már szépet érinthet,
                                         Útján töltött életéről, a tudat regéket zenghet.
                                         Szerző: FM.

Vers az angyalhoz. Neszbe borult éjszakák.

                                                Neszbe borult éjszakák.
                                                Neszbe borult éjszakák, érintő képzetek,
                                                Bennetek magamban révedek.
                                                Drága várom neked a fényedet,
                                                Az angyalt, az édeset ottan kereslek tégedet.

                                                Bene vagy aztán a csendbe képzeletbe,
                                                Így már itten lehetsz velem az éjbe.
                                                Képben élsz a fantáziámba,
                                                Mert lényed érint, nem vagyok magányba.

                                                Lenyugszok általad, éled fel a vágyam,
                                                Az éjnek burkával takarom magam.
                                                Éltethessen tégedet a gondolatom,
                                                Ha már egy rózsaszál, ringassa az álmom.

                                                Ottan vagy már a két karom ölelhet,
                                                Angyalom a képzet veled éltet.
                                                Ott vagyok az érintő káprázatodban,
                                                A meseszép álomnak, bódult mámorában.

                                                Gondtalan ott minden, ez olyan eredeti,
                                                Palettáját neki nem az élet festi.
                                                Másképpen rakja az álom a színeit fel,
                                                Nincs ott csalfa, mi a vakreménnyel ér fel.

                                                Ha nem érintené reggelét hajnala bíbora,
                                                Nem lehetne ott az életnek fintora.
                                                Azután már a vágy, szívet szorít azért,
                                                Gyere álom, dobbanjon a szív a rózsaszálért.
                                                Szerző: FM.

Vers, egy angyalhoz. Az éjszakában.

                                        Az éjszakában,
                                        Az éjszakában, álom visz a messzeségbe,
                                        Így lehetek benne másik térbe.
                                        Örök játéka ez az éltemnek,
                                        Lehessek édesem, vágyam szárnyán útra kelek.

                                        Utaztat a vágy már, angyallal szárnyaltat,
                                        Akinek szavai innentől rám hathat.
                                        Az éjszakába, megy az meséjében,
                                        Egy másik dimenzióban, egészen más térben.

                                        Úgy tűnik végtelen lesz, de végzete eléri,
                                        Akarja a reggelt, a pirkadatot kéri.
                                        Zuhanásába megy már a szárnyalás,
                                        Emléknek marad az, hol ott van a vágyakozás.

                                        Nem érnek fények, mattba megy életem,
                                        Megérinti azt ottan a kérdésem.
                                        Kőrbe vesznek kóca gondolatok,
                                        Őket a vágy korbácsolja, miközben én halok.

                                        Jőnek az újabb éjek, azok újra fednek,
                                        Indulni kell, ó a hiányzó érintések.
                                        A vágyhoz kötöz, engem el nem enged,
                                        Utaztat sóvárgás mentesen, érhessem el eged.

                                        Éj ezüstjében, érezem lüktetését szívednek,
                                        Szívek tüze adja az utat a fénynek.
                                        Elragad ott lelkednek hullámzó tajtéka,
                                        Mért múló az éjszakája, ha ez életünk játéka.
                                        Szerző. FM.

Vers. Bíborszínű hajnalok.

                                          Bíborszínű hajnalok.
                                          Bíborszínű hajnalok, ébredésbe hajlotok,
                                          Mint a virág, úgy nyíltok.
                                          Szirmotok maga a fényár,
                                          Megérintheti már táját, az éltető nap sugár.

                                          Mint a víznek árja, azután már szét terül.
                                          Mesésen szép táján megül.
                                          Szemet nyit a kikelet,
                                          Gyöngyöket tereget, harmat csepp ad életet.

                                          Ó éledő természet, szemet nyitnak életek,
                                          Ébrednek, hangolódik a berek.
                                          Madár dala száll széjjel,
                                          Új napba éneklik bele, tova repült az éjjel.

                                          Harmatos zsenge fű szálak között,
                                          A tücsök is ébredt felöltözött.
                                          Fel vetette az frakkját,
                                          Az éji koncertje után, feléleszti muzsikáját.

                                          Vonózva a hegedűjét, hallatja a zenéjét.
                                          Élteti vele a reggelét.
                                          Oly szép ezt így átalélni,
                                          A tónak, a hullámokban ringó vízét nézni.

                                          Mesés szép reggelek, amik élettel teltek,
                                          Mindég egy új napba visznek.
                                          Festik fel az életet, új vászonra új színnel,
                                          Az élteti a képzetet, megfestett szép képekkel.
                                          Szerző. FM.