Bíborszínű hajnalok, ébredésbe hajlotok,
Mint a virág, úgy nyíltok.
Szirmotok maga a fényár,
Megérintheti már táját, az éltető nap sugár.
Mint a víznek árja, azután már szét terül.
Mesésen szép táján megül.
Szemet nyit a kikelet,
Gyöngyöket tereget, harmat csepp ad életet.
Ó éledő természet, szemet nyitnak életek,
Ébrednek, hangolódik a berek.
Madár dala száll széjjel,
Új napba éneklik bele, tova repült az éjjel.
Harmatos zsenge fű szálak között,
A tücsök is ébredt felöltözött.
Fel vetette az frakkját,
Az éji koncertje után, feléleszti muzsikáját.
Vonózva a hegedűjét, hallatja a zenéjét.
Élteti vele a reggelét.
Oly szép ezt így átalélni,
A tónak, a hullámokban ringó vízét nézni.
Mesés szép reggelek, amik élettel teltek,
Mindég egy új napba visznek.
Festik fel az életet, új vászonra új színnel,
Az élteti a képzetet, megfestett szép képekkel.
Szerző. FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése