Suhanó kerekek, száguldásba visznek,
Meg érintenek az éjjeli fények.
Hagyom a városnak forgatagát,
A neonfények tarka barka kavalkádját.
Ezüstösen vibráló a táj körülöttem,
Csillagok fénye ragyog felettem.
Egy, egy le is szalad,
Égnek sötétjében, a semmibe porlad.
Csillagok halnak, halok néha én is,
Halok közbe rád gondolok mégis.
Az érintésed vágyom,
Fényedet akarom, ragyogja az álmom.
Ezüstös éjben, gyertya fénybe lenni,
Csillagokat ablakodból nézni.
Ábrándozni veled, amikor leszalad,
Olyanról mi nekünk, életünkbe marad.
Érhesselek tégedet egy életen át,
Élhessük át a tegnapot, a mát.
Láthassunk benne csodát milliót,
Vigye életünk fintorát, adja csak a jót.
Pörögve suhannak most a kerekek,
Lassan meg is érkezek.
Csillagok, más fény kell énnekem,
Fénye édeskémnek, ha megérkeztem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése