Neszbe borult éjszakák, érintő képzetek,
Bennetek magamban révedek.
Drága várom neked a fényedet,
Az angyalt, az édeset ottan kereslek tégedet.
Bene vagy aztán a csendbe képzeletbe,
Így már itten lehetsz velem az éjbe.
Képben élsz a fantáziámba,
Mert lényed érint, nem vagyok magányba.
Lenyugszok általad, éled fel a vágyam,
Az éjnek burkával takarom magam.
Éltethessen tégedet a gondolatom,
Ha már egy rózsaszál, ringassa az álmom.
Ottan vagy már a két karom ölelhet,
Angyalom a képzet veled éltet.
Ott vagyok az érintő káprázatodban,
A meseszép álomnak, bódult mámorában.
Gondtalan ott minden, ez olyan eredeti,
Palettáját neki nem az élet festi.
Másképpen rakja az álom a színeit fel,
Nincs ott csalfa, mi a vakreménnyel ér fel.
Ha nem érintené reggelét hajnala bíbora,
Nem lehetne ott az életnek fintora.
Azután már a vágy, szívet szorít azért,
Gyere álom, dobbanjon a szív a rózsaszálért.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése