Keresve a lélek, vágyja a szépeket,
Tudata szitálja, így már a képeket.
Azt ami megérinthet, díszei a térnek,
Ahogy meg érintenek, már magukhoz kötnek.
Az ember marad hatásának alatta,
Tapadhat arra rá a pillanata.
Így egy lény is megérintheti akár,
Úgy is hogy elvakít az, mint egy fénysugár.
Te is úgy jöttél, akár egy tünemény,
Érintő pillanat, örök az élmény.
Szabadulni már nem lehetett,
Képbe maradott, így egy életre elkötelezett.
A vágy éledt, az már esedezett érted,
Mert, a lélek megérintet téged.
Éltethetett a szív így egy tüneményt,
Fókuszában tartotta benne, már az a reményt.
Borzolta a térbe, nappalban az éjben,
Nekem benne az életemben.
Szeretném élőben, örökön legyél,
Érezhessem mindég én, hogy a szereteted él.
A lélek éltesse, az keresse a szépet,
Ha már vágyja a szeretet.
Hely az emberét az ha megérintheti,
Boldogságát életére, semmi úgy rá nem veti.
Angyala az életének, desszertje lehet,
Az élő szeretet, meséjébe vihet.
Úgy meg embere már szépet érinthet,
Útján töltött életéről, a tudat regéket zenghet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése