Belehuppan csendjébe, éjszakája,
Beragyogja millió csillagja.
Beragyog az enyém is engemet.
A sok millióból, választottam egyet.
Így az éjszakája ha ezüstözi egét,
A csillagom is szórja a fényét.
Aztán már ha érhet az engemet,
Fénye csillogásba, vigye az estemet.
E csillagnak vágyom ragyogását,
Súghassa fülembe vallomását.
Érinthessen mindég az engemet,
Akarom, lássam a csillogó szemeket.
Ez a vágyam csupán csak nekem,
Boldogság legyen ha érintem.
Tőrje azt a gátat a szeretet,
A boldogság, azután én velem lehet.
Abból meg ha van kicsi is sokat ér,
Ha szívből teszik az emberér.
Hullámába viszi, a szívet borzolja,
El érzéseket érhet, neki így a dagálya.
Ott minden napnak káprázata lehet,
Ha fénye a csillagomnak érhet.
Bódító éjszakák vágylak én titeket,
Csillag fénye vigye, rivaldába az estet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése