Szeretnék én, orcádra csókot vinni,
Mesés estéidben teveled ott lenni.
Fürdő vizedbe, szórni rózsaszirmot,
Gyertyákra csiholni kádszélén a lángot.
Egy virág szálért, tenném mind eztet,
Érzése jó ha embere kényeztethet.
Mert úgy lehet, szeretve lenni,
Ha az életet angyallal, lehet érintetni.
Hogyha meg már, szeretet érinthet,
Gyönyörűség érinthessen estet.
Érintsem meg, a virágok királynőjét,
Liliomszálban virágját, neki hófehérjét.
Ha az így lehet, az meséjébe vihet,
Nem akarok fokozni képletet.
Aztán már az andalító zene,
Éjének kábulatában, le érzéseket fedne.
Ottan benne éjbe, tűzbe meg pilledni,
Reggelében, kebleden pihenni,
Ébredve az érzelem tengerében,
Bíbor színeivel, az új napjába vihessen.
Lehessek benne abba virágszállal,
Egy gyönyörű fehér liliommal.
Ha majd érinthetem az estéket,
Az illattal vidd kábulatba, ottan éjeimet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése