Mondja az énem, magadra vigyázzál,
Vigyázzál a tűzzel sose játsszál.
De a szív vissza szól,
Nyugodtan játsszál érezhesd magad jól.
Harcba vagyok mindég az akarattal,
Örökös ez vívódok magammal.
A szív kerül ki győztesen kérdez,
Az isten a tudója, miért is van mindez.
Akarom a tűzet perzseljen az engem,
Az, az asszony lehessen a fényem.
Ha a tüze lobban lefed vele engemet,
Lángba borítja az, nekem is a szívemet.
Játékába megy bele így az élet,
Kettőződik benne a szeretet.
Oda vissza szól az,
Csodás érzés, hisz érintő fény halmaz.
Csak fényt akarok vezéreljen engem,
Árnyék ne érhesse soha az életem.
Mert ha fény fogy, olyan zord minden,
Nem találom magam, köd ül a szívemen.
Hadakozok mindég, az énem beleszól,
A szívem az ésszel öröké harcol.
A szív győztesen kerül ki ebből,
Tűzbe borul aztán, így kaphatok fényből.
Megérint az édes játszanak a fények,
A szeretetnek húrjain pengenek.
Olyan mesés neki a dallama,
Életet fed hangja, marad rajta a dilemma.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése