Ha érint az érzelem, nem kétkedem,
Nincsen sohase kételyem.
Vágyam az, ami felemel,
Ajtót nyit, így lehetek veled az édessel.
Szemeid játékán, ott az a pillanat,
Amit csak egy nő adhat.
Az meg máris a vágyat gerjeszti,
Így lehet, hogy az ember a fejét elveszti.
Ó az a kábulat, bár sohase múlhatna,
Ha a tűz a szívbe örökké lángolna.
Bevállalnám poklát a pokloknak,
Kapjam csókjait, annak az asszonynak.
A szenvedély maradjon, ne múljon,
Érjen a tüze lángolón.
Úgyis ha érte a poklot járhatom,
Bűnhődjek, ha keblén fejem tarthatom.
Akarom azt a meghitt perceket,
Ott a gyertyát a fényeket.
Azt a kis szobát, benne a csendet,
Tégedet az asszonyt, a nagyon édeset.
Érinthessen az érzelem, te veled,
Mert akarom az érintésedet.
Ördögként angyalin, érintse életem,
A poklot is vállalom, lehessél én velem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése