Mert rám rakódott, lefedett a korom,
Meg nem kérdezte, ezt akaróm?
Ottan van az, telepszik rajtam,
Úgy ahogy meg, az élettől kaphattam.
Rakodott az rám, a füstje elszállott,
Így rajtam szarkalábat hagyott.
Ami lefedi az arcomat,
Éveibe benne így, álcázva gondokat.
Embere fantáziál, álmodja álmait,
Aztán már az táplálja céljait.
Élete neki meg csak telik,
Szeme körül, a szarkaláb vastagszik.
Díszként van, marad az mirajtunk,
Takarja, le van fedve gondunk.
Mert az élet az ilyen,
Nem hagyja okon, okozat ne legyen.
Szenvedélye neki ottan benne él,
Aztán már egy életről regél.
Rajta az arcon, ott van az azon,
Viszi őt magával, egy életen a fazon.
Így lehetek itten, lefedett a korom,
De ez mért is lenne bajom.
Mert akarta magammal viszem,
Ha nem így lenne, nem lenne életem.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése