Vers, kedvesemhez. Remegő kezemmel.

                                          Remegő kezemmel.
                                          Remegő kezemmel, a kezedet fogom,
                                          Te lehetsz nekem a boldogságom.
                                          Ugye nem állom, valóság ez édes,
                                          Marad így nekünk, életünkben véges.

                                          Legyél te támaszom, akarom Istenem,
                                          Veled telhessen, nekem az életem.
                                          Kedvesem téged mindég érezzelek,
                                          Éltesse a vágy, éljenek benne érintések.

                                          Nélküled rom lenne nekem az életem,
                                          Üresen dobbanna, fájón a szívem.
                                          Értelmetlenül telnének a napok,
                                          Szereteted nélkül mit érnének azok.

                                          Hozzad te azt, a boldogságom legyél,
                                          Emeljél a menybe, annyira szeressél.
                                          Érezzem a forró csókoknak az izét,
                                          Benne ereimben a szívnek lüktetését.

                                          Pezsegjen a vérem, ezt én így akarom,
                                          Szívemnek tüzét ne fedhesse korom.
                                          Ott homály ne legyen sohasem,
                                          Fény legyél te benne, örökös énnekem.

                                          Érintsél engemet, a kezedet foghassam,
                                          Akkor lehet szép nekem az utam.
                                          Ha úgy dobogtatod meg a szívemet,
                                          Abba minden porcom, bele remeghet.
                                          Szerző: FM.

Vers. Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor most a vigaszom,
                                           Fáj az élet csak azért iszom.
                                           Gyógyítgatom fájó lelkemet,
                                           A búját, mert olyan keseredett.

                                           Az ember baját, a bor oldozza,
                                           Kicsit a szívet megdolgozza,
                                           Neki bogozza, a kötelékét,
                                           Így benne megteremti a békét.

                                           Arra volna mostan szükségem,
                                           Dobott engem a kedvesem.
                                           Nem számíthatok rá, nem vár,
                                           Szíveknek huny a parazsa már.

                                           Nem várhatok én tőle semmit,
                                           Közömbösség ami szédít.
                                           Nekem fájdalomba viszi lelkem,
                                           Mardoshat  most az emlékem.

                                           Fájon érint, pedig olyan szépek,
                                           Hiszen részei az életemnek.
                                           Hagyom, miért is hessegetném,
                                           Aztán sose lenne lelki békém.

                                           Rakosgatom őket szépen sorba,
                                           Ne eshessen bennük csorba.
                                           Ha már egyszer képbe vannak,
                                           Idő lehet gyógyír a bánatomnak.

                                           Majd kitörli azt, ami nem kell,
                                           Hagy képet szép jelenettel.
                                           Vigaszom én a borba keresem,
                                           Búcsú ez most, tőled kedvesem.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Mert itt lehetek veled.

                                           Mert itt lehetek veled.
                                           Mert itt lehetek veled, örömöm ez nekem,
                                           Kezed bársonyába hajthatom a fejem.
                                           Elkápráztatsz gyönyörű szemekkel,
                                           Parfümödnek az illata varázsol engem el.

                                           Így telhet aztán, nekem szépen az életem,
                                           Egy illatos rózsaszál lehet a végzetem.
                                           Virágom vágyom, az nekem pompázzon,
                                           Magányomat mindég tarthassa pórázon.

                                           Legyen a két szép szem, érinthesse énem,
                                           Boldogságom legyél, fedd le te életem.
                                           Nekem bontogassad gyönyörű szirmodat,
                                           Kábítson mindég, érintsen az édeskés illat.

                                           Hiányt ne szenvedjek, magadat úgy adjad,
                                           Remegjen bele a szív, ha érint az ajkad.
                                           Éleszd vágyamat, hagyjad őt szárnyaljon,
                                           Te vagy az életem, hát hagy bálványozzon.

                                           Foglalhassam imámba, én neked nevedet,
                                           Bele legyen róva, tölthessed be szívemet.
                                           Ó te édes asszony, te tápláljad neki tüzét,
                                           Élhesse világának, át az minden gyönyörét.

                                           Örömöm ez nekem, mert itt veled lehetek,
                                           Lenyűgöznek engem a gyönyörű szemek.
                                           Bódulatban tartasz a varázsos illattal.
                                           Élhetem életem, egy gyönyörű asszonnyal.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Része vagy, szépíted.

                                                           Része vagy, szépíted.
                                                           Része vagy, szépíted az életem,
                                                           Sorsom akart tégedet nekem.
                                                           Egy napon érintettél engemet,
                                                           Nem firtatnám én soha létedet.

                                                           Lényeg az veled telhet életem,
                                                           Napomba vagy fény kedvesem.
                                                           Vágyom hallani a léptedet,
                                                           Akarom neked az érintésedet.

                                                           Tündér vagy te édes az enyém,
                                                           Életemet hangoló zeném.
                                                           Szívemnek pengessed a húrját,
                                                           Hozhassad lelkednek dallamát.

                                                           Vágyom, érinthessen engemet,
                                                           Láthassam a fénylő szemeket.
                                                           Benne lelkednek végtelenét,
                                                           Nyugtathassam neki a tengerét.

                                                           Érintő varázsát tudjad te hozni,
                                                           Napjaimban azzal érinteni.
                                                           Feszítsed, a húrok pengjenek,
                                                           Hamis dallamok ne érintsenek.

                                                           Legyenek kristály tiszták szépek,
                                                           Érted mindég epedhessek.
                                                           Legyél te velem egy életen át,
                                                           Élhessem meg, sorsom akaratát.
                                                           Szerző: FM.

Vers. Lefedte a világát.

                                            Lefedte a világát.
                                            Lefedte a világát sötéttel az este,
                                            Csillaggal telített palástját felvette.
                                            Világnak zajára vitte rá csendjét,
                                            Álom zárja le az elfáradók szemét.

                                            Lakások ablakai borulnak sötétbe,
                                            Bele tükröződnek mattan az éjbe.
                                            Ezüstös fényét csillagoknak törve,
                                            Őrző angyaloknak vele jelet küldve.

                                            Vigyázzák azok a nyugvó lelkeket,
                                            Mostantól álmuk repítheti őket,
                                            Hagyva a testet álommal utaznak,
                                            Birodalmába, vendégként vannak.

                                            Meséivel most megtraktálja őket,
                                            Képeiben szolgál fel desszertet.
                                            Éledésbe viszi, ő majd bele aztán,
                                            Éltetheti tudata, rajta a fantázián.

                                            Így lehet az, álmot kergethetünk,
                                            Marad örömbe, netán szenvedünk.
                                            Átélhessük azt többféleképpen,
                                            Jó, ha maradhat mindig érhetően.

                                            Pillangó képébe ne keljen kergetni,
                                            Képbe úgy legyen, ellehessen érni.
                                            Álmainknak így lehet értelme,
                                            Maradhat élvezhető, örökre érzelme.
                                            Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Élem én életemet.

                                          Élem én életemet.
                                          Élem én életemet, lassan de az telik,
                                          Érzelmem velem közben játszadozik.
                                          Váltakozva megkörnyékez engem,
                                          Poklába, vagy menybe emeli életem.

                                          Napok telnek el köröttem csendesen,
                                          Aztán jössz, te érintesz kedvesen.
                                          Ó azok a lángok, átjárják testemet,
                                          Azt érintőn érzem, pörkölik szívemet.

                                          Poklok kínját élem tégedet akarlak,
                                          Csak, hogy egy kicsit bálványozzalak.
                                          Magaddal emelsz fel a fellegekbe,
                                          Ott lehetek veled már azután édenbe.

                                          Telnek a napok, mindég jönnek újak,
                                          Bennük aztán a vágyak szállhatnak.
                                          Ha nem érhetlek de szörnyű énnekem,
                                          Ilyenkor lehúzottan, fájó az életem.

                                          Nem bánom éljem kínját a pokolnak,
                                          De te legyél mindég, amikor akarlak.
                                          Aranyozzad be az életemet nekem,
                                          Érhessen fényed, ragyogjad be egem.

                                          Úgy éljem életem, itt mindég éltessél,
                                          Játsszad játékod, nekem ingám legyél.
                                          Lehetsz néha ördög, élesszed a tüzet,
                                          Aztán nyújtsd felém, angyali kezedet.
                                          Szerző: FM.

Vers, a kedveshez. Felnézek az égre.

                                         Felnézek az égre.
                                         Felnézek az égre, darvak vannak képben,
                                         Szelik a levegőt v alakban szépen.
                                         Mennek az útjukon, az eget díszítve,
                                         Életösztönüknek mostan így eleget téve.

                                         Szárnyalnak útjukon ott a levegőt szelik,
                                         Az éterbe kiáltják, hangjukkal betelik. 
                                         Élesztve fel vágyat, adva a szárnyakat,
                                         Repüljek most hozzád, éltessek vágyakat.

                                         Akaratom visz engem, ej de él az ösztön,
                                         Mért kéne élni lehangoltan, csüggedőn.
                                         Most szárnyra kelek tehozzád repülök,
                                         Szerelmet éltetek, az maradhasson örök.

                                         Még élünk mindég, csak veled egyetlen,
                                         Legyen láncunk az, széjjeltéphetetlen.
                                         Szabadságunk azért fedetlen maradjon,
                                         Másikon a szívünk az sosem uralkodjon.

                                         Szerelmünk tüze lángolhasson mindég,
                                         Lelkeinket nekünk éltesse a hűség.
                                         Napjainkat a derű mindég úgy fedhesse,
                                         Bánatunkat benne állandóan hessegesse.

                                         Még élünk csak együtt tehessük utunkat,
                                         Unszolva egymásra a boldogságunkat.
                                         Kék eget nézek, darvak utaznak repülve,
                                         Együtt, de a végtelen szabadságot éltetve.
                                         Szerző: FM.