Felnézek az égre, darvak vannak képben,
Szelik a levegőt v alakban szépen.
Mennek az útjukon, az eget díszítve,
Életösztönüknek mostan így eleget téve.
Szárnyalnak útjukon ott a levegőt szelik,
Az éterbe kiáltják, hangjukkal betelik.
Élesztve fel vágyat, adva a szárnyakat,
Repüljek most hozzád, éltessek vágyakat.
Akaratom visz engem, ej de él az ösztön,
Mért kéne élni lehangoltan, csüggedőn.
Most szárnyra kelek tehozzád repülök,
Szerelmet éltetek, az maradhasson örök.
Még élünk mindég, csak veled egyetlen,
Legyen láncunk az, széjjeltéphetetlen.
Szabadságunk azért fedetlen maradjon,
Másikon a szívünk az sosem uralkodjon.
Szerelmünk tüze lángolhasson mindég,
Lelkeinket nekünk éltesse a hűség.
Napjainkat a derű mindég úgy fedhesse,
Bánatunkat benne állandóan hessegesse.
Még élünk csak együtt tehessük utunkat,
Unszolva egymásra a boldogságunkat.
Kék eget nézek, darvak utaznak repülve,
Együtt, de a végtelen szabadságot éltetve.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése