Remegő kezemmel, a kezedet fogom,
Te lehetsz nekem a boldogságom.
Ugye nem állom, valóság ez édes,
Marad így nekünk, életünkben véges.
Legyél te támaszom, akarom Istenem,
Veled telhessen, nekem az életem.
Kedvesem téged mindég érezzelek,
Éltesse a vágy, éljenek benne érintések.
Nélküled rom lenne nekem az életem,
Üresen dobbanna, fájón a szívem.
Értelmetlenül telnének a napok,
Szereteted nélkül mit érnének azok.
Hozzad te azt, a boldogságom legyél,
Emeljél a menybe, annyira szeressél.
Érezzem a forró csókoknak az izét,
Benne ereimben a szívnek lüktetését.
Pezsegjen a vérem, ezt én így akarom,
Szívemnek tüzét ne fedhesse korom.
Ott homály ne legyen sohasem,
Fény legyél te benne, örökös énnekem.
Érintsél engemet, a kezedet foghassam,
Akkor lehet szép nekem az utam.
Ha úgy dobogtatod meg a szívemet,
Abba minden porcom, bele remeghet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése