Elnézem most én, a napot a felkelőt,
Neki élhetem, reggelét az ébredőt.
Érinthetem a csillogó harmatát,
Cseppje lefedi bársonyos pázsitját.
Reggelének fénye a parton érhetett,
Hol a lefolyóvíz fantáziát éltethet.
Ahogy tovasiet, a vizet nézem,
Végtelenében a fonodását átélem.
Bennem a végtelen, képzeletet éltet,
Látom a tengert, ahová a folyó siet.
Azt érinti, hiszen ő haza érkezik,
Egymásba fonódnak részévé válik.
Érezlek kedves itt vagy te is velem,
Fantáziám éltet, így lehetsz nekem.
Életemnek betöltöd a terét,
Így érhetem én is életem tengerét.
Látni véllek, réten itt virágok között,
Pillangó érintette levelek mögött.
Képzelet éltet, velem vagy mindég,
Fonódunk mi hisz te vagy a kéklő ég.
Érintő napsugár, a fényedet árasztó,
Simogató a lelkemet nyugtató.
Kápráztassál, nem rossz ez érzésnek,
Lelked tengerében, folyóként eredjek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése