Élem én életemet, lassan de az telik,
Érzelmem velem közben játszadozik.
Váltakozva megkörnyékez engem,
Poklába, vagy menybe emeli életem.
Napok telnek el köröttem csendesen,
Aztán jössz, te érintesz kedvesen.
Ó azok a lángok, átjárják testemet,
Azt érintőn érzem, pörkölik szívemet.
Poklok kínját élem tégedet akarlak,
Csak, hogy egy kicsit bálványozzalak.
Magaddal emelsz fel a fellegekbe,
Ott lehetek veled már azután édenbe.
Telnek a napok, mindég jönnek újak,
Bennük aztán a vágyak szállhatnak.
Ha nem érhetlek de szörnyű énnekem,
Ilyenkor lehúzottan, fájó az életem.
Nem bánom éljem kínját a pokolnak,
De te legyél mindég, amikor akarlak.
Aranyozzad be az életemet nekem,
Érhessen fényed, ragyogjad be egem.
Úgy éljem életem, itt mindég éltessél,
Játsszad játékod, nekem ingám legyél.
Lehetsz néha ördög, élesszed a tüzet,
Aztán nyújtsd felém, angyali kezedet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése