Lefedte a világát sötéttel az este,
Csillaggal telített palástját felvette.
Világnak zajára vitte rá csendjét,
Állom zárja le az elfáradók szemét.
Lakások ablakai borulnak sötétbe,
Bele tükröződnek mattan az éjbe.
Ezüstös fényét csillagoknak törve,
Őrző angyaloknak vele jelet küldve.
Vigyázzák azok a nyugvó lelkeket,
Mostantól álmuk repítheti őket,
Hagyva a testet álommal utaznak,
Birodalmába, vendégként vannak.
Meséivel most megtraktálja őket,
Képeiben szolgál fel desszertet.
Éledésbe viszi, ő majd bele aztán,
Éltetheti tudata, rajta a fantázián.
Így lehet az, álmot kergethetünk,
Marad örömbe, netán szenvedünk.
Átélhessük azt többféleképpen,
Jó, ha maradhat mindég érhetően.
Pillangó képébe ne keljen kergetni,
Képbe úgy legyen, elehessen érni.
Álmainknak így lehet értelme,
Maradhat élvezhető, örökre érzelme.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése