Ébredtem keltem fel, az éltető fényben,
Fohászomat mondom a reggelben.
Kérésemet te hozzád Istenünk,
Segítsél minket, ne nézz el mimellettünk.
Utunkon napba el ne bizonytalanodjunk,
Bátran emelt fejjel haladhassunk.
Csak úgy játékosan vegyük azt,
Terhet ne érezzünk, mi nehéz nyomaszt.
Ne tévelyegjünk el, a díszletek mögött,
Mi szép maradjon az emlékek között.
Egy életen át fantáziát mozgasson,
Ha már érintő, mindég éltető maradjon.
Színházadban, a szerepeket úgy osszad,
Mosollyal a bánatot oszlassad.
Lelket nyomó nehéz, bú az mert teher,
Másabb, ha szabadon játszhat az ember.
Játékosan, emelkedetten, csak úgy lazán,
Esetleg érintőn, segítve mások baján.
Az életnek a színpadán őket is játszatni,
Sorsuknak bánatán, ott láncokat tépetni.
Legyünk ott a deszkán mindenki játsszon,
Kerekedjünk felül a balsorson.
Fogva egymáskezét, közbe úgy játszani,
Ha függönye legördül, vele merjünk halni.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése