Vers. Eltelnek az évek.

                                        Eltelnek az évek.
                                        Eltelnek az évek, felettünk repülnek,
                                        Nem ráncok tépnek, mik arcunkra ülnek.
                                        Idő hagyta nyomók, mik néha sokkolók,
                                        Maradnak velünk, ők soha el nem múlók.

                                        Itten vannak azok velünk, hegek takarják,
                                        Néha feltörnek a jelent lehúzzák.
                                        Mint az áradó folyó áttörik gátjukat,
                                        Búbánatába viszik bele szép napjukat.

                                        Jönnek azok buzgárként, tudatát lefedik,
                                        Aztán már játszanak az érzést tépkedik.
                                        Valóság ez, amin az ember átesett,
                                        Balsors tépő, hiszen az éltetett végzetet.

                                        Ami lélekben tépett, ott szívet szaggatót,
                                        Az idővel mégsem múlhatót.
                                        Ó ti fájó képek ilyenkor arcot idéztek,
                                        Olyanokat, amik minket megérintettek.

                                        Éltettek itt, életünknek lehettek részeik,
                                        De nekik már végéhez értek útjaik.
                                        Ez sírig tartó volt, oly sok boldog óra,
                                        Aminek az időben, már fájdalom az ára.

                                        Ráncaink csupán az idő múlását jelzik,
                                        Azok a tekintetet keményebbé teszik.
                                        Nem tépnek minket, bánatot takarnak,
                                        Fájok azok, benne a szíveinkben vannak.
                                     
                                        Benne megmaradnak, emlékként élnek,
                                        Feltörnek, majd fájdalomba mennek.
                                        Rárakja sebként, a sorsa az emberre,
                                        Hegei takarják, de ők ráhatnak a szívre.
                                        Szerző: FM.

Vers. Ébredtem keltem.

                                         Ébredtem keltem.
                                         Ébredtem keltem fel, az éltető fényben,
                                         Fohászomat mondom a reggelben.
                                         Kérésemet te hozzád Istenünk,
                                         Segítsél minket, ne nézz el mimellettünk.

                                         Utunkon napba el ne bizonytalanodjunk,
                                         Bátran emelt fejjel haladhassunk.
                                         Csak úgy játékosan vegyük azt,
                                         Terhet ne érezzünk, mi nehéz nyomaszt.

                                         Ne tévelyegjünk el, a díszletek mögött,
                                         Mi szép maradjon az emlékek között.
                                         Egy életen át fantáziát mozgasson,
                                         Ha már érintő, mindég éltető maradjon.

                                         Színházadban, a szerepeket úgy osszad,
                                         Mosollyal a bánatot oszlassad.
                                         Lelket nyomó nehéz, bú az mert teher,
                                         Másabb, ha szabadon játszhat az ember.

                                         Játékosan, emelkedetten, csak úgy lazán,
                                         Esetleg érintőn, segítve mások baján.
                                         Az életnek a színpadán őket is játszatni,
                                         Sorsuknak bánatán, ott láncokat tépetni.

                                         Legyünk ott a deszkán mindenki játsszon,
                                         Kerekedjünk felül a balsorson.
                                         Fogva egymáskezét, közbe úgy játszani,
                                         Ha függönye legördül, vele merjünk halni.
                                         Szerző FM.

Vers. Csillogó gyöngy cseppét.

                                        Csillogó gyöngy cseppét.
                                        Csillogó gyöngy cseppét reggelre,
                                        Hajnala rátette mindenre.
                                        Lefedte vele gyönyörű világát,
                                        Rárakta arra az, frissítő harmatát.

                                        Oda rája a fűre, fáknak a lombjára,
                                        Virágainak a bársonyos szirmára.
                                        Életet frissítve, mindent felüdítve,
                                        Világába most is, új napot éltetve.

                                        Jöhessenek ők, egymásután sorba,
                                        De szépsége maradhasson abba.
                                        Nyíló bimbónak rajta a szirmán,
                                        Lehessen mélázni pilléknek táncán.

                                        Csillogó harmattal telt reggelében,
                                        Az Istenadta nap, kelő fényében.
                                        Kápráztatva lenni a képektől,
                                        Amit ember kaphat a természettől.

                                        Alakítgat mindég, azt Istene élteti,
                                        Képeit előttünk vásznára vetíti.
                                        Élményként vigye magával embere,
                                        Kísérthesse aztán egy egész életre.

                                        Láthasson ébredő felfrissült arcot,
                                        Fény érintette hunyorgót.
                                        Úgy ahogy azt is átjárja az élet,
                                        Festi fel rá pírját, így éltetve létet.

                                        Csillogó cseppek fedik le a reggelt,
                                        Benne a nap mindent üdén lelt.
                                        Életünk az csak így pezseghet,
                                        Ha a jelen minket, öröké éltethet.
                                        Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Remegő kezemmel.

                                          Remegő kezemmel.
                                          Remegő kezemmel, a kezedet fogom,
                                          Te lehetsz nekem a boldogságom.
                                          Ugye nem állom, valóság ez édes,
                                          Marad így nekünk, életünkben véges.

                                          Legyél te támaszom, akarom Istenem,
                                          Veled telhessen, nekem az életem.
                                          Kedvesem téged mindég érezzelek,
                                          Éltesse a vágy, éljenek benne érintések.

                                          Nélküled rom lenne nekem az életem,
                                          Üresen dobbanna, fájón a szívem.
                                          Értelmetlenül telnének a napok,
                                          Szereteted nélkül mit érnének azok.

                                          Hozzad te azt, a boldogságom legyél,
                                          Emeljél a menybe, annyira szeressél.
                                          Érezzem a forró csókoknak az izét,
                                          Benne ereimben a szívnek lüktetését.

                                          Pezsegjen a vérem, ezt én így akarom,
                                          Szívemnek tüzét ne fedhesse korom.
                                          Ott homály ne legyen sohasem,
                                          Fény legyél te benne, örökös énnekem.

                                          Érintsél engemet, a kezedet foghassam,
                                          Akkor lehet szép nekem az utam.
                                          Ha úgy dobogtatod meg a szívemet,
                                          Abba minden porcom, bele remeghet.
                                          Szerző: FM.

Vers. Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor most a vigaszom,
                                           Fáj az élet csak azért iszom.
                                           Gyógyítgatom fájó lelkemet,
                                           A búját, mert olyan keseredett.

                                           Az ember baját, a bor oldozza,
                                           Kicsit a szívet megdolgozza,
                                           Neki bogozza, a kötelékét,
                                           Így benne megteremti a békét.

                                           Arra volna mostan szükségem,
                                           Dobott engem a kedvesem.
                                           Nem számíthatok rá, nem vár,
                                           Szíveknek huny a parazsa már.

                                           Nem várhatok én tőle semmit,
                                           Közömbösség ami szédít.
                                           Nekem fájdalomba viszi lelkem,
                                           Mardoshat  most az emlékem.

                                           Fájon érint, pedig olyan szépek,
                                           Hiszen részei az életemnek.
                                           Hagyom, miért is hessegetném,
                                           Aztán sose lenne lelki békém.

                                           Rakosgatom őket szépen sorba,
                                           Ne eshessen bennük csorba.
                                           Ha már egyszer képbe vannak,
                                           Idő lehet gyógyír a bánatomnak.

                                           Majd kitörli azt, ami nem kell,
                                           Hagy képet szép jelenettel.
                                           Vigaszom én a borba keresem,
                                           Búcsú ez most, tőled kedvesem.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Mert itt lehetek veled.

                                           Mert itt lehetek veled.
                                           Mert itt lehetek veled, örömöm ez nekem,
                                           Kezed bársonyába hajthatom a fejem.
                                           Elkápráztatsz gyönyörű szemekkel,
                                           Parfümödnek az illata varázsol engem el.

                                           Így telhet aztán, nekem szépen az életem,
                                           Egy illatos rózsaszál lehet a végzetem.
                                           Virágom vágyom, az nekem pompázzon,
                                           Magányomat mindég tarthassa pórázon.

                                           Legyen a két szép szem, érinthesse énem,
                                           Boldogságom legyél, fedd le te életem.
                                           Nekem bontogassad gyönyörű szirmodat,
                                           Kábítson mindég, érintsen az édeskés illat.

                                           Hiányt ne szenvedjek, magadat úgy adjad,
                                           Remegjen bele a szív, ha érint az ajkad.
                                           Éleszd vágyamat, hagyjad őt szárnyaljon,
                                           Te vagy az életem, hát hagy bálványozzon.

                                           Foglalhassam imámba, én neked nevedet,
                                           Bele legyen róva, tölthessed be szívemet.
                                           Ó te édes asszony, te tápláljad neki tüzét,
                                           Élhesse világának, át az minden gyönyörét.

                                           Örömöm ez nekem, mert itt veled lehetek,
                                           Lenyűgöznek engem a gyönyörű szemek.
                                           Bódulatban tartasz a varázsos illattal.
                                           Élhetem életem, egy gyönyörű asszonnyal.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Része vagy, szépíted.

                                                           Része vagy, szépíted.
                                                           Része vagy, szépíted az életem,
                                                           Sorsom akart tégedet nekem.
                                                           Egy napon érintettél engemet,
                                                           Nem firtatnám én soha létedet.

                                                           Lényeg az veled telhet életem,
                                                           Napomba vagy fény kedvesem.
                                                           Vágyom hallani a léptedet,
                                                           Akarom neked az érintésedet.

                                                           Tündér vagy te édes az enyém,
                                                           Életemet hangoló zeném.
                                                           Szívemnek pengessed a húrját,
                                                           Hozhassad lelkednek dallamát.

                                                           Vágyom, érinthessen engemet,
                                                           Láthassam a fénylő szemeket.
                                                           Benne lelkednek végtelenét,
                                                           Nyugtathassam neki a tengerét.

                                                           Érintő varázsát tudjad te hozni,
                                                           Napjaimban azzal érinteni.
                                                           Feszítsed, a húrok pengjenek,
                                                           Hamis dallamok ne érintsenek.

                                                           Legyenek kristály tiszták szépek,
                                                           Érted mindég epedhessek.
                                                           Legyél te velem egy életen át,
                                                           Élhessem meg, sorsom akaratát.
                                                           Szerző: FM.