Megfogadtam. Vers a kedveshez.

                                            Megfogadtam.
                                            Megfogadtam ezután más leszek,
                                            Ehhez azért annyit teszek.
                                            Téged azért mindég imádtalak,
                                            Ahogy voltál, a szeszélyeddel faltalak.

                                            Mert perce, voltak azért percek,
                                            Amik veled pereghettek.
                                            Azok élesztették a meleget,
                                            Dobbantatták, tűzbe hozták szívemet.

                                            Aztán már volt, fagyosan jöttél,
                                            Jaj ilyenkor télbe vittél.
                                            Csüggedésem még jegelted,
                                            Hídba vitted, életemet dermeszteted.

                                            Azért voltál, jöttél váltakozva,
                                            Meleget, hideget hozva.
                                            Majd lassan elérhetetlen lettél,
                                            Fénylőn csak, olyan hidegbe mentél.

                                            Ott fent üstökösként száguldoztál,
                                            Bele fagyba burkolóztál.
                                            Tőlem egyre távolabb kerültél,
                                            Persze szívembe azért kérdés lettél.

                                            Mert bele húztad azt a rovátkát,
                                            Érzem a szerelem átkát.
                                            Megfogadtam majd más leszek,
                                            Oly fájón bolond a szív, hisz szeretlek.

                                            Már nem tudom, akarjak, én halok,
                                            Szerelmet érintő poklok.
                                            Most élem át a kínok, kínját,
                                            Életemnek fagyba menő, dúló poklát.
                                            Szerző: FM.

Vers. Mennyit átéltünk.

                                          Mennyit átéltünk.
                                          Mennyit átéltünk, még mindég vagyunk,
                                          Nemzetnek azért maradtunk.
                                          Százötven évre nyakunkra ült a török,
                                          Hála Istennek, nem maradhatott, mégse örök.

                                          Együtt győztünk, de maradtak az osztrákok,
                                          Úgy éltek itt mint jó sógorok.
                                          Az áldottak jól érezhették magukat,
                                          Mert voltak szabadságharcot győzött az akarat.

                                          Így ránk telepedhettek, ők is egy kicsikét,
                                          Bele vittek, zavartuk velük a világ békét.
                                          Döntöttek, a szenvedők mi lettünk,
                                          Ez országunkba került, azt osztották köröttünk.

                                          Aztán az urak megint világot robbantottak,
                                          Amit újra osztottak, ide is belesodortak.
                                          Egy kicsit így jutott szovjet akaratból,
                                          Szabadságharc, majd okultunk szocializmusból.

                                          Ebbe bele untunk, ó már más szelek fújtak,
                                          Új urak lettek, új világ trendet akartak.
                                          Így lehetünk most az unióban,
                                          Döntést, most sem mi hozhatunk a sorsunkban.

                                          Ők sorvasztanának, békén nem hagynak,
                                          Migránssal házasítanának.
                                          Kitalálják teszik, hatalmuk van az életen,
                                          Isten verje őket, hagynák a békét, a nemzeten.
                                          Szerző: FM.

Vers. Motor duruzsolgat.

                                           Motor duruzsolgat.
                                           Motor duruzsolgat, halkan csendesen,
                                           Semmibe veszett kilométeren.
                                           Halad a cél felé utat fogyasztva,
                                           Bár árad szól a zene, rá vagyok hangolva.

                                           Átall jön az éteren, a dallam érintően,
                                           Fantáziába megy a képzeten.
                                           Így lehetsz nekem a végzetem,
                                           Bajom nincs vele, vágyam érted életem.

                                           Menni kell menni, a vágyat így altatni,
                                           Érintésbe vinni, egy édessel lenni.
                                           Úgy temetni a múltba, a jelenét,
                                           Egy élet kísértse, azután zengve regéjét.

                                           Hisz erről szól csupán, egész életünk,
                                           Utazunk, közbe érintünk.
                                           Haladunk, de a táv az rövidül,
                                           Minden egyes napja, múltba szenderül.

                                           Oda van elrakva, az emléket késztet,
                                           Képeivel, ahogyan érintett.
                                           Benne az élet a sors által íródott,
                                           Éltetni úgy éltet, ahogy az időbe múlott.

                                           Motor duruzsol, a fogyó kilométeren,
                                           De te itt vagy érintőn a szíven.
                                           Benne a napomban, a múló idővel,
                                           Legyél dallam, amíg élek, éltető jelennel.
                                           Szerző: FM.

Vers, egy angyalhoz. Csillagfénnyel fedett.

                                       Csillagfénnyel fedett.
                                       Csillagfénnyel fedett a messzeség,
                                       Sötétbe borult az ég.
                                       Hat rám a csend a magány.
                                       Egyedül így fáj ez, hisz nyom az ágy.

                                       Gondolatok érintenek, oly gyötrök,
                                       Vágyódásom ez, örök.
                                       Érted csak akarlak édesem,
                                       Szenvedély, érezlek ó csábít a szem.

                                       Lassan de megérintenek az álmok,
                                       Kéz, a kézben veled szállok.
                                       Álmodom azt, hogy elrepítesz,
                                       Ez az éjszaka, így már az enyém lesz.

                                       Veled vagyok a végtelen elragad,
                                       Most a fény te vagy magad.
                                       Káprázatba megy a szenvedély,
                                       Szerelmed tengerének hulláma a kéj.

                                       Érzés mely kábító, örökkön csábító,
                                       Angyal vagy engemet ámító.
                                       Ha ébredek bele remegek,
                                       Érintő szenvedély, amitől szenvedek.

                                       Aztán már menni kell, hiszen kísért,
                                       Itt aztán nincsen sose miért.
                                       Sorsom akarja ez így legyen,
                                       Mert hát, a szeretet ne szenderegjen.
                                       Szerző: FM.

Vers. Mert megérintett.

                                                  Mert megérintett.
                                                  Mert megérintett a végzetem,
                                                  Húrt penget a képzetten.
                                                  Bele visz rezgésébe,
                                                  Dallama megcsendülhet szívembe.

                                                  Azt így elönti a forrósága,
                                                  Éled életem virága.
                                                  Érintesz te édes asszony,
                                                  Mesés ez, együtt érhet el az alkony.

                                                  Fejünk felett szálldos az már,
                                                  Őszében van régen a nyár.
                                                  Ökörnyál ezüstje villan,
                                                  Sorsunknak színe rajtunk is csillan.

                                                  Megérinthet, így a múló idő,
                                                  Alkonyába megy a jövő.
                                                  Visszük múltunkat magunkkal,
                                                  Közbe mi számot vethetünk azzal.

                                                  Semmijébe tűnik el az életünk,
                                                  Mégis élteti végzetünk.
                                                  Családunk értelmét adja,
                                                  Gyökeredzhet, életünknek a sarja.

                                                  Bár már alkonyába jár életünk,
                                                  Benne mennyit átélhettünk.
                                                  Rezgő húron jött át a dala,
                                                  Tegnapját kísérthette, újra nappala.

                                                  Te bimbózó virágom maradtál,
                                                  Életemben múltat hagytál.
                                                  Köszönöm életem asszonya,
                                                  Így veled érinthet, annak alkonya.
                                                  Szerző: FM.

Vers. Vágy tette fékezhetetlené.

                                       Vágy tette fékezhetetlené.
                                       Vágy tette fékezhetetlené a képzetet,
                                       Így érinthetlek meg tégedet.
                                       Hozzád visz az örökkön édesem,
                                       Mert vagy, szenvedés lett az életem.

                                       Vágy gyötör nekem túl közel vagy,
                                       Mégse jön át, az érzelem fagy.
                                       Széjjel hullok, lassan halok,
                                       Hiába a tűz, fagyok dermeszt az ok.

                                       Ott lennék én, te ezt nem akarod,
                                       Télbe visz a játékod, de játszod.
                                       A vágyat hiába altatom,
                                       Jössz érintesz, felköltöd angyalom.

                                       Érintő mosolyod aztán már fagyos,
                                       Átélni ezt oly kínos.
                                       Kiszállni belőle nem tudok,
                                       Bolond szívem vágya, bele fulladok.

                                       Fogy a levegő, a bénultságát érzem.
                                       Vívódok, miért kell ez énnekem.
                                       Életem az így lett fájdalom,
                                       Vagy csupán csak egy édes borzalom.

                                       Belemegyek én, ezt akarom mégis,
                                       Ha érintesz, megáll az ész is.
.                                      Szedegessél te drága asszony,
                                       Halok, veled mégse iszony, a viszony.
                                       Szerző: FM.

Vers. Vörösen izzik.

                                        Vörösen izzik.
                                        Vörösen izzik, az ege a nap körül,
                                        Az rá neki peremére ül.
                                        Lemenőben van már,
                                        Éjének sötétje, az így új képeket tár.

                                        Egére települ, az füstjébe vegyül,
                                        Csak úgy árnyak nélkül.
                                        Az megy bele homályába,
                                        Tárja éjszakáját, rejtelmes világába.

                                        Homálya telepszik rája a tájára,
                                        Bár fénylő a csillaga sugara.
                                        Ezüstjét bele viszi egy kicsikét,
                                        Szebbé teszi azt, így feldobatja éjét.

                                        Ott ért az este, vizén a folyónak,
                                        Hullámán evezők csobbannak.
                                        Viszik, terelik a csónakot,
                                        Feljött a hold is, az mutatja a partot.

                                        Csónakom érinti, azt ott kikötöm,
                                        Nézem a vizet gyönyörködöm.
                                        Hulláma az eget tükrözi,
                                        Az ezüstjével közben, a partot ötvözi.

                                        Rejtelmes a világa, oly lenyűgöző ez,
                                        Közeledek lassan az éjfélhez.
                                        Sátram fekvéshez készítem,
                                        Hagy ringassa benne, álom az énem.

                                        Aztán már elragad visz az magával,
                                        Világába lehetek babámmal.
                                        Édes az álom, embere epekedhet,
                                        Viszed te kedves, napjába rejtelmeidet.
                                        Szerző: FM.